Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés. A budapesti várostervezés szociológiai elemzése
rosfejlesztési Minisztérium képviselőivel: Dr. Dalányi Lászlóval, az ÉVM volt főosztályvezetőjével; Dr. Finta Józseffel, a LAKÓTERV volt tervezőjével; Fuszek Rezsővel, a Fővárosi Tanács VB VIII. Városrendezési- és Építészeti Osztályának (később Főosztályának) volt munkatársával; Dr. Gáspár Tiborral, a BUVÁTI volt szakosztályvezetőjével, osztályvezetőjével majd főmérnökével (később a Fővárosi Tanács VB VIII. Városrendezési- és Építészeti Osztályának osztályvezetője); Győri Istvánnal, az ÉVM majd a VÁTI munkatársával; Kaszab Ákossal, a LAKÓTERV volt tervezőjével; Kovács Balázzsal, a BUVÁTI volt tervezőjével; valamint Dr. Meggyesi Tamással, a Budapesti Műszaki Egyetem Urbanisztika Tanszékének tanszékvezetőjével. Segítségüket a szerző ezúton is köszöni. A tanulmány elsőként röviden összefoglalja azokat az országos és fővárosi szintű lakáspolitikai döntéseket és terveket, amelyek Budapesten a lakótelep-koncepciót megalapozták. 7 Ezután a tömeges lakásépítés követelményének a várostervezés működésére gyakorolt legfontosabb hatásairól lesz szó. Külön rész foglalkozik a terv gyakorlati megvalósulásának néhány, a várostervezés helyzetét is érintő-továbbformáló aspektusával. A lakótelep-koncepció A lakótelep-koncepció önmagában nem a szocialista urbanisztika „terméke": a tömeges lakásépítés korszakának kezdetekor már több évtizedes múlttal rendelkezett, nemcsak a szocialista blokk országaiban, hanem Nyugat-Európában is. Megjelenése a fővárosban sem az államszocializmushoz kötődik, már a századfordulón épültek ilyen jellegű lakóegyüttesek. Ezek legismertebb példája az 1909-től a '20-as évek végéig épült kispesti Wekerlc telep, ezeket ugyanakkor a korabeli terminológia nem lakótelepekként tartotta számon. s A lakótelep mint koncepció ugyanakkor a második világháború után, ezen belül is mindenekelőtt az államszocializmus időszakában vált meghatározóvá a hazai városok, így a főváros fejlesztésében, amiben fontos szerepet játszott a súlyos, társadalmi feszültségként is jelentkező lakáshiány, illetve ezzel szoros összefüggésben a lakáskérdés „megoldásának" a kádári konszolidációs politika központi elemévé válása. Az ötvenes évek extenzív iparosításra és a szocialista városok kiépítésérc koncentráló gazdaságpolitikája, amely érvényben levő területfejlesztési koncepció híján az ország területi fejlődésének legmeghatározóbb mozgatórugója volt, Budapest vonatkozásában nem tett lehetővé nagyarányú lakásépítést. 1949 és 1957 között nem egészen 40.000 lakás keletkezett, ezek egy része sem új, hanem helyreállított lakás, ennek fele jött létre állami erőforrásból. Az avult városrészek megújításának elmaradása 7 Az országos politikák beemelését a tanulmányba az indokolja, hogy a fővárosi helyzet a politikai döntések szempontjából sok ponton nem tárgyalható az országos szinttől elszakítva. 8 KORNER 2004.
