Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Frisnyák Zsuzsa: A telefon térbeli terjedése Budapesten (1881-1912)
Az első üzcmév végere a budai oldalon a telefon terjedése meglehetősen szerény mértékű. 18 helyen működik telefon: három minisztériumban a vámegyedben, tíz gyárban és néhány vállalkozónál. A budai kerületekben nem látszik a telefonok kezdődő koncentrációja. 1885-re a svábhegyi villák közül még csak hatban 19 van telefon. Az ingatlantulajdonosok nem gondolják, hogy a telefon bérpalotájuk, villájuk elengedhetetlen kelléke lenne. És igazuk is van. 1885-ben az Andrássy út már készen volt, egy kivétellel valamennyi telken álltak a házak. De a telefon még mindig csak 23 helyen (irodákban, két kávéházban, egy csemcgeüzletben, magánlakásokban) volt bekötve. Ami a sűrűsödést illeti, 1885-re a Dunával párhuzamos Mária Valéria és Dorottya utcák, illetve az ezeket metsző Vigadó és Wurm utcák által határolt háztömbök csomósodó mikrokörzetci „érnek össze". Hasonló folyamat kezdődik meg az Akadémia, Nádor, Bálvány, Sas, Nagykorona és az ezekre merőleges Fürdő, Mérleg, Zrínyi, Béla utcák által határolt háztömbökben is. A telefon terjedése az első években egy olyan, a szárazföldre ki-kicsapó hullámverésre emlékeztet, melynek visszahúzódása után a fövenyben csillogó víztócsák maradnak. Világos, hogy a terjedés nem mutat térbeli egyenletességet. Nem sugaras szerkezetű, nincs központja, dc van terjedési iránya. Ez az irány inkább északi és északkeleti, mintsem déli, délkeleti. Úgy tűnik, mintha e korai időszakban a Hatvani utca és Kerepesi út tengelye, mint egy láthatatlan erővonal létezne. 1883. decemberéig ettől délebbre ugyanis csak egyetlen helyütt indult be a csomósodás: az Egyetem tér és Kecskeméti utca környékén - de cz a folyamat 1885-re lendületét veszíti. 20 A telefonhasználatban érdekelt polgárok életterét a Hatvani utca és Széchenyi utca közötti terület uralja, oly formában, hogy e viszonylag szük földrajzi tér Deák Ferenc utca és Széchenyi utca közötti része (gyakorlatilag cz a város pénzügyi, kereskedelmi centruma) tűnik fontosabbnak. Mindebben felfedezhetjük a Lánchíd városszerkezetre gyakorolt immár több évtizedes hatását is: ez a forgalmi tengely ti. jelentős ingatlanfejlesztéseket indukált előbb a régi pesti belváros (IV. kerület) irányába, majd később attól északabbra. A reprezentatív középületek (MTA székháza, Vigadó), elegáns szállodák (Vadászkürt, Európa), a közeli tőzsde, a többemeletes korszerű bér- és irodaházak városias, fejlett infrastruktúrával (gázvilágítás, burkolt úttestek) rendelkező környezete jelentette azt a miliőt, amelyben a telefon-előfizetők mindennapjaikat bonyolították. Igényeiknek ez az urbánus környezet jobban megfelelt, mintsem mindaz, amit a régi belváros szük utcáival, kényelmetlenné váló házaival, fárasztó zsúfoltságával nyújtani tudott. A telefon tehát a főváros legszínvonalasabb - talán leggazdagabb urbánus részében terjedt, mert itt működtek azok a társadalmi kapcsolati hálók, melyek tagjai igényt tartottak a távbeszélőre, és értékelték annak előnyeit. A Lánchíddal ellentétben a két pesti pályaudvar városszerkezetre gyakorolt vonzóereje a telefon-előfizetésben a legkevésbé sem tükröződik. Az Osztrák Államvasút 19 Birnbaum Jaka, Heller Gábor, Palotai Fülöp, Szemernyci János, Wahrmann Mór, Magaziner D. 20 Az előfizetéseket felmondani csak írásban, három hónappal az előfizetési év lejárta előtt lehetett. Aki ezt elmulasztotta, annak újabb egy évre terjedt ki a kötelezettsége.
