Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Varsányi Erika: A szociáldemokrata frakció a fővárosi törvényhatósági bizottságban (1925-1948)

Az MSZDP fővárosi képviselői az 1924-ben megalkotott, majd az 1930-as évek elején újragondolt községpolitikai program szellemében következetes és céltudatos harcot folytattak elképzeléseik megvalósítása érdekében.

19 Igyekeztek a rendelkezésükre álló valamennyi városházi fórumot kihasználni, s a községpolitika szinte minden területén hallatni szavukat. A legaktívabb tevékenységet azonban a szociálpolitika területén fejtettek ki. Nem véletlen, hogy a legtöbb eredményt is itt tudták elérni. Az is igaz persze, hogy ez irányú küzdelmeik időnként szélmalomharcnak tűntek. Ugyanakkor vitathatatlan az is, hogy a hivatalos várospolitika is fontos feladatként kezelte a szociális ügyeket. Sipőcz Jenő polgármestersége (1920-1934) és főpolgármestcrsége (1934-1937) idején szükségképpen számos jelentősnek mondható szociálpolitikai törekvés, intézkedés szerepelt a városvezetés programjában. 1925-ben, tíz éves kényszerszünet után újabb lakásépítési hullám kezdődött. Nagyobb volumenű beruházási kölcsönök révén út- és csatorna-hálózat bővítése, a műszaki urbanizációs szint emelése együtt járt új munkaalkalmak létesítésével, s így hozzájárult az egyre nagyobb gondot okozó munkanélküliség csökkentéséhez. Az 1920-as évek végén megsokasodó gazdasági nehézségekkel és szociális gondokkal a főváros aligha tudott megbirkózni, s a kormányzattól sem számíthatott komoly segítségre. Mindezek ellenére a városvezetés különösen a gyermekvédelem, iskola-egészségügy, gyermeknyaraltatás terén elért eddigi eredményeket s színvonalat igyekezett megőrizni, illetve fenntartani s a lehetőségegekhez képest fejleszteni, az ez irányú javaslatokat, ötleteket felkarolni és támogatni, (pl. iskolanővért és iskolaorvosi rendszer kiépítése, és kiterjesztése különböző oktatási intézmény típusokra, erdei iskola létesítése stb.) Miután a gazdasági világválság hatása elérte Budapestet, kénytelen volt a város a segélyezések formáját, a támogatásban résztvevők körét bővíteni. A szociális gondoskodás megszervezéséért felelős ügyosztály tennivalója is megszaporodott. Az ingyen, vagy csekély térítés ellenében kiosztott havonta több tízezer ebéd, az ún. „Sipőcz-leves", tej és egyéb élelmiszersegély, kiosztott ruhanemű és tüzelőanyag szerves részét képezték a város szociálpolitikai intézkedéscinek. Ezek az akciók a probléma tüneti, átmeneti kezelését jelenthették, átfogó szociálpolitikai koncepcióval a főváros nem rendelkezett, sem ekkor sem a második világháború évei alatt, amikor további komoly gondok vártak megoldásra a közellátás, közélelmezés területén. Noha az alapvető problémák, a lakáskérdés, kilakoltatások felfüggesztése, és a munkanélküliség, a szükségmunka ügye, mint orvosolandó feladat minden polgármester programjában szerepelt, de a megoldását elősegítő intézkedések bevezetése esetenként komoly gazdasági akadályokba ütközött. 19 A témához Id.: Szocializmus 1923. 2. sz. 68-72. p., Uo. 12. sz. 539-544. p. és 1924. jan., febr. számaiban a program-vitát; PIL 658. f. 5. őe, 1924/1, közli: Források Budapest múltjából. III. köt. Szerk.: SZEKERES JÓZSEF. Budapest, Budapest Főváros Levéltárának kiadása, 1972. 133-137. p.; továbbá „A Község" c. időszaki kiadvány 1930-as évek elején megjelent számait, pl.: Kis JENŐ: A szocialista községi politika iránya 1933. 1. sz. 1-2. p., MÓNUS ILLÉS: A szocialista községi politika irányelvei, 1933. 6. sz. 1-2. p.; PIL 658. f. 13/151. és 13/152. - Propper 1943-ból származó előadásai.