Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Varsányi Erika: A szociáldemokrata frakció a fővárosi törvényhatósági bizottságban (1925-1948)

polgárok az ellenzéki táborhoz tartozókat részesítették előnyben. így a Demokrata Blokk pártjai a megszerzett 128 mandátummal joggal tekintették magukat győztesnek. Az elnyerhető összes mandátum több mint fele őket illette. Az MSZDP-re a tagsági helyek több mint egyötöde jutott. Érthető, hogy a szociáldemokraták nehezen tudták elfogadni azt a városházi státuszt, amibe a fővárosi törvény értelmébe végül is belekerültek. Hiszen a közgyűlésbe különböző jogcímeken nem az általános választás révén bejutó 60 városatya alaposan megváltoztatta a politikai erőviszonyokat, mivel többségük az ún. kurzuspártok soraiból rekrutálódott. Az MSZDP elhelyezkedését, beilleszkedését a városházi pártstruktúrába csak függetlensége teljes megőrzése mellett tudta elképzelni. Szükségesnek tartotta a közgyűlés adta lehetőségek maximális kihasználását. De nem annyira a hatalom gyakorlására, mint inkább az ellenőrzésére kívánta erőit összpontosítani. Álláspontjuk szerint az egyes pártokkal való együttműködés feltétele: a legfontosabb szociáldemokrata községpolitikai programpontok elfogadása, s a megvalósításukért folytatandó következetes harc vállalása.

3 Az MSZDP a megalakuló új közgyűlésben a legnagyobb létszámú ellenzéki frakcióként, 53 fővel kezdhette meg törvényhatósági bizottsági szereplését. Közülük nyolcan (Farkas István, dr. Györki Imre, Kertész Miklós, Kéthly Anna, Peidl Gyula, Pcyer Károly, Proppcr Sándor, Vanczák János) parlamenti mandátummal is rendelkeztek. Kéthlyn kívül még két nőtagja lett az MSZDP városházi csoportjának, Knurr Pálné és Stern Szeréna, akik több cikluson át képviselték a szociáldemokrata nőmozgalmat. Az új törvényhatóság alakuló közgyűlésein, június 17-én és június 26-án titkos szavazással megválasztották az önkormányzati testület különböző létszámú 18 bizottságának tagjait. Az 530 tagsági helyből a szociáldemokratáknak mindössze 67 jutott, azaz alig több mint 12%, ami természetesen nem volt összhangban a választási eredményekkel. Röviddel a választások után a párt községi csoportja összeállította az ideiglenesnek szánt munkaprogramját. Ennek középpontjába a lakáskérdés megoldását állította. Ugyanakkor kiemelten kívánt foglalkozni a közlekedés, a közműhálózat korszerűsítésével és tarifarendszerük átalakításával. Szorgalmazta továbbá az adórendszer reformját, luxusadónemek bevezetését, a „dolgozók tömegeit terhelő adók" mérséklését, a közegészségügy helyzetének javítását, a fővárosi iskolák „közszellemének megváltoztatását", az oktatás ingyenessé tételét. A programban fontos helyet kaptak a szociálpolitika terén megoldásra váró feladatok is: anya-, csecsemő- és gyermekvédelem megszervezése, munkanélküliek és az időskorúak gondjainak enyhítése stb.

4 Természetesen a párt tisztában volt azzal, hogy a számára teljesen új küzdőtéren számos akadállyal, nehézséggel kell majd szembesülnie, ami programjuk végrehajtását gátolhatja. Mindamellett nagy kihívás volt számára a városházi adminisztrációban, a bürokrácia dzsungelében való eligazodás. A főváros zavaros, katasztrofális pénzügyi helyzete, 3 SZERDAHELYI SÁNDOR: A demokratikus Budapest felé. In: Szocializmus, 1925. 6. sz. 219-220. p. 4 A fővárosi községi frakció ideiglenes munkaprogramja: In: Népszava, 1925. jún. 24. 9. p. és A jövő föladatai. In: Nőmunkás, 1925. jún. 4. p.