Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Frisnyák Zsuzsa: A telefon térbeli terjedése Budapesten (1881-1912)
sok állnak, melyek termékei tömeges igényeket elégítenek ki a főváros fogyasztói piacán: élelmiszergyártók, építőanyag-forgalmazók, textilipari cégek, széntelepek stb. Az előfizetők harmadik, jelentős befolyással rendelkező csoportját pedig a sajtó (napilapok, kiadók, szerkesztők, újságírók, laptulajdonosok) alkotja. 7 Ezek tehát azok az üzleti tengelyek, amelyeknek gyakorlatias szervező erejére nemcsak az abban közvetlenül érdekeltek mozdulnak rá, hanem olyan vállalkozások is, melyek ügyfelei (és közvetve az ügyfelek feleségei) a fent említett érdelekor tagjai. Nem véletlen, hogy elegáns férfiruha-szabók, drága női divatszalonok kapcsolódnak a telefonhálózathoz. A telefon működésének első öt évében az eszköz nem válik a magánélet részévé, és nem lesz elengedhetetlen kelléke a közéletnek. A telefon a jómódú, aktív, saját idejükkel érzékenyen gazdálkodó, és/vagy tőzsdeérdekeltségekkel rendelkező, információéhes üzletemberek munkaeszköze. 18 Nem a leggazdagabbaké - bár vannak telefonelőfizető virilisták - sokkal inkább a dinamikusan feltörekvő, vagyonosodó polgároké. Ilyen formán lehet értelmezni a telefont a társadalmi lét városszerkezeti vetületeként is. Az elmondottakon túl a korai telefon-előfizetők halmazában rendre felbukkan még egy motivációs erő: a kíváncsiság és fogékonyság. Olyan kreatív személyiségeket találunk közöttük, akiknek korábbi vagy későbbi életpályáját át- meg átszövi az invenció-innováció. Epperlein Oszkár mérnök a magyar dízelmotor-gyártásban szerzett érdemeket magának. Ray Dezső építész a vasbeton alkalmazásának egyik hazai úttörője. Kozmata Ferenc fényképész fénynyomatokat is gyárt műhelyében. Kresz Géza orvos, a Budapesti Önkéntes Mentőegylet alapítója. Zellerin Mátyás a fővárosban a legelsők között gyártotta a világítógáz-készülékeket. A telefon korai évei nem tükrözik sem Budapest fővárosi, sem pedig országos adminisztratív szerepkörét. 1885-ig alig 19 állami intézménybe (közülük négy a dohányjövedék, és -gyártás érdekkörében) kapcsolják be a telefont. A telefontársaság első üzletévében csak négy minisztériumot látnak el telefonnal. Ezek jelentkezési sorrendben: a földművelési (2.), a közlekedési (54.), a pénzügyi (217.), a honvédelmi (238.), és a kultusz (267.) tárcák voltak. A miniszterelnökség ekkor még nincs az előfizetők között. Adathiány miatt csak annyit lehetett megállapítani, hogy valamikor 1884-1885 között kötik be a telefont a Sándor palotába. E korai években a katonák nem tudták eldönteni, szükségük van-e távbeszélőre. A Honvédelmi Minisztérium 188l-ben és 1883-ban csatlakozik a hálózathoz, 1882-ben és 1884-ben pedig lemondja az előfizetést. 1885-ig nem fizet elő telefonra az igazságügyi tárca. A Bclügyminiszté17 Az első üzletév sajtó-előfizetői csatlakozási sorrendben: Pester Lloyd (Falk Miksa), Pesti Hírlap (Csukássy József), Egyetértés (Csávolszky Lajos), Budapester Correspondenz (Futtaky Gyula), Ellenőr (Hindy Árpád), Magyar Távirati Iroda (Egyesi Géza), Wodianer nyomda és Budapest szerkesztősége (Wodiancr Fülöp), Neue Freie Presse (Singer Zsigmond). 18 A telefon ugyan munkaeszköz, de maga a telefonkészülék nem az előfizető dolgozószobájában, netán íróasztalán állt. Az volt a szokásos, hogy a készüléket a titkári előtérben helyezték el, és az ott dolgozók kérték a központtól a kapcsolást, várakoztak annak létrejövetelére, elviselték a működési zavarokat stb. 1901 -ben a Wiener Bilder c. illusztrált hetilap képsorozatot közölt az osztrák miniszterekről ill. irodájukról. Tanulságos, hogy egyik dolgozóasztalon sincs telefonkészülék.
