Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Kalocsai Péter: Városi közlekedés - hálózat - tömegközlekedés Nyugat-Magyarországon (Sopron, Szombathely)
még ha tehették is volna, inkább nem vették igénybe ezen „drága" közlekedési eszközt. 56 Kezdetben a Soproni Napló kicsit irigykedve tudósított arról, hogy Szombathelyen már kiadták az első automobil bérkocsi engedélyt, s már a második kérvényt is benyújtották ez ügyben, és hangsúlyozták, hogy e jámiüvek hozzá tartoznak a városi jelleghez. 57 Az 1910-es évek elején Sopron utcáin is megjelent a bérautó. 58 A városi tömegközlekedés kezdete: omnibusz A dualizmus kori urbanizációnak, modernizációnak fontos részét képezte a városi tömegközlekedés megteremtése, kiépítése is. Városi tömegközlekedésen a településen belül meghatározott útvonalon, menetrend és menetdíjszabás szerint nagyobb befogadóképességű személyszállító jármüveken való utazást értünk. Kialakulásának előfeltétele, hogy a város egy bizonyos fejlettségi szintet elérjen, legyen 10 000 fő körüli lakos és megfelelő infrastruktúra (közművesítés, közvilágítás, burkolt úthálózat). Ahogy a vasutak elérték Sopront és Szombathelyt, megváltozott e települések térbeli kiterjedése. Mindkét város esetében a pályaudvar távol esett a központtól. A vasutak megépítése előtt egyik település kiterjedése sem indokolta a helyi tömegközlekedés megszervezését. Mindkét városban az első tömegközlekedési eszköz az omnibusz, magyarul a társaskocsi volt, amely a vasúti pályaudvart kötötte össze a belvárossal. Míg a vasi vármegyeszékhely esetében a vasúttársaságoknak sikerült megegyezniük, és valamennyi irányból egy személypályaudvarra futottak be a személyvonatok, addig a szomszéd vármegyeszékhelyen két vasútállomás - a déli és a GYSEV - osztozott a forgalmon. A bécsújhely-soproni vasutat 1847-ben adták át, és a szakirodalom egy része sajnos forrásmegjelölés nélkül - c dátumhoz köti a soproni és egyben a hazai vidéki városi omnibusz-közlekedés megindulásának kezdetét. 59 (A soproni levéltárban végzett alapos kutatómunka alapján - egyelőre - ezt az állítást még nem sikerült forrással alátámasztani.) 1851-től maradtak fenn olyan iratok, amelyekből a soproni helyi omnibusz-közlekedés létére és folyamatosságára lehet következtetni. 1851 júniusában a bécsújhelyi vasútvonalat üzemeltető Sopron-Németújhelyi Vasúttársaság igazgatósága 3 évre szerződést kötött Paul Guggenbergerrel a pályaudvar és a belváros között omnibusz közlekedtetésére. 60 1865-ben Lorenz Papka fiákeres fordult Sopron városához, hogy a pályaudvar és a város között omnibuszt közlekedtethessen. A városi tanács 56 Lóvasút Sopronban. Sopron, 1888. nov. 21. 93. sz. 1. p. 57 Az automobil bérkocsik. Soproni Napló, 1909. aug. 8. 179. sz. 4. p. 58 Az autó gázol. Soproni Napló, 1913. aug. 23. 133. sz. 3. p. 59 FRISNYÁK 2001a. 32. p.; KovÁCSYNÉ MBDVECZKI 1994. 189. p.; LOVAS GYULA egyik írásában (LOVAS 1966. 1 10. p.) közli, hogy a „Sopron-Németújhelyi Vasút ugyan közlekedtetett a város és a pályaudvar között" omnibuszjáratot, de pontos évszámhoz nem köti a megindulást. A szerző 2006. jan. 24-i közlése alapján „nem találja már azt a forrást, amire állítását alapozta ". A soproni levéltár anyagának alapos kutatása során nem sikerült adatot találnom a soproni omnibusz-közlekedés 1851 előtti történetére. 60 SL, SV APeO XIV. 12663/1851. sz.