Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Frisnyák Zsuzsa: A telefon térbeli terjedése Budapesten (1881-1912)

fizetői listával rendelkezünk. Ezek a névsorok kizárólag azért maradtak fenn, mert az állam érzékelte az új kommunikációs eszköz használatában rejlő kockázatot. Emiatt volt a fővárosi telefonhálózat működtetésének az az egyik feltétele, hogy a hálózat tulajdonosának havonta be kell mutatnia az új előfizetők névsorát a rendőrségen jóváhagyás céljából.

4 A bemutatott listák egy része megtalálható a Fővárosi Levéltár államrendőrséggel kapcsolatos iratai között. A rendőrség által láttamozott előfizetői névsorokat Puskás Ferenc a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumhoz is felterjesztette, ahonnan az iratokat átemelték a budapesti távírda-igazgatósághoz. Ez az ügymenet elvileg havonta lejátszódott. A kézzel írt névsorok mellett a telefontársaság időről-időre nagyméretű, falra kifüggeszthető, nyomdai előállítású előfizetői névsorokat is kibocsátott. Ilyen névsorok a Postamúzeum gyűjteményeiben lelhetők fel. Vélhetőleg az előfizetőkről vezetett legprecízebb nyilvántartás a telefontársaság üzleti könyve volt, amelyben szerepelnie kellett a felállított távbeszélő állomás helyének, tulajdonosának;, sőt „minden félreértést lehetetlenné tevő részletezéssel" az előfizetői állomásért felelős személy nevének is.

5 1889-től megjelennek a piacon a telefonkönyvek. Az 1890-es években kiadott fővárosi telefonkönyvek adatai még rendkívül hiányosak és meglepően színvonaltalanok, így c magánkiadású korai telefonkönyvek nem forrásai a telefon terjedésének. Komoly forrásértékkel bíró telefonkönyvek csak a 20. század elejétől állnak rendelkezésre. De még ezekben a távbeszélő-névsorokban sem szerepelt minden előfizető. Az államigazgatásban keringő, nem nyilvános előfizetői listákkal ellentétben ugyanis mindig az előfizető mérlegelésétől függött, kívánja-e szerepeltetését a telefonkönyv4 Ez a jóváhagyás a telefon terjedésének korai időszakában nem jelentett mást, mint egy egyszerű névsorolvasást. Ez idő tájt az állami bürokrácia a telefonban a közerkölcsöket sérthető, zaklatásra alkalmas eszközt látja. Emiatt az állam kiköti: az előfizetőknek csak a közerkölcsöt nem sértő, „a közbátorságot vagy személyes biztonságot nem veszélyeztető" ügyekről van joguk telefonkészülékükön beszélni. Az információbiztonság érdekében a telefonközpontok alkalmazottai csak rendőrségi jóváhagyással léphettek állásukba. Békeidőben a tclcfonbirtoklásban rejlő állambiztonsági kockázat komolyabb mérlegelésére az 1920-as évek elejétől került sor. 193 1 -ben a Nyugatban megjelenik egy karcolat a tclefonigényléssel összefüggő hatósági eljárásról: „Hagyján, hogy miután a telefont megkértem, egy szép nap detektív csengetett be az ajtómon. Nagyon udvariasan köszönt, - zavarban volt amiatt, amit el kellett intéznie. Ugyanolyan udvariasan megkérdezte tőlem, hogy hívták az édesapámat. »Igen, tette hozzá magyarázatképen, tudniillik telefont tetszett kérni.« Aránylag nyugodtan válaszoltam erre a kérdésérc is, meg a többire is, s így a végére már ő is egészen megnyugodott. Meg is mondta búcsúzás közben: »Most még jó, mert ilyen türelmes tetszik lenni. De bizony sok helyen nagyon idegesek a felek.« - »Nincs ebben semmi, feleltem megértően. Csak annyi, hogy például a szomszéd pék, akinél egy félkiló kenyeret akarok venni, éppen ennyi joggal kérhetne előbb erkölcsi bizonyítványt rólam a rendörségtől. Hogy vájjon méltó vagyok-e rá.« Persze, ezt a rendeletet is itt felejtették a kilencvenes évekből, amikor még úgy fogták fel a telefont, hogy állambiztonsági szempontból nem elegendő az, ha úgysem lehet másképpen beszélgetni, mint a központon keresztül, hanem még a felek erkölcse is külön fontos biztosíték arra nézve, hogy vájjon nem fognak-e »visszaélni« a telefonnal." MÓRICZ MIKLÓS: M. kir. Árpolitika. In: Nyugat, 1931. 6. sz. 5 Belügyminiszter Thaisz Elek rendőrkapitányhoz, 1880. június 18. Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban BFL) VI. 1 .b. (Magyar Királyi Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának iratai. Általános iratok) 9. doboz. A telefontársaság iratanyaga, így az üzleti könyv sem maradt fenn.