Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)

a városban többé nem létesült, helyüket fokozatosan elfoglalta az új, korszerűbb technológiával készült burkolat: beköszöntött az aszfalt korszaka. Az első szombathelyi aszfaltjárdák Az aszfalt, vagy korabeli szóhasználattal élve „földszurok" járdaburkolás céljára történő felhasználásáról az első tudósítás a szombathelyi sajtóban 1870-ben jelent meg. A Vasmegyei Lapok újságírója felhívta a városatyák figyelmét a nyugat-európában már általánosan elterjedt burkolóanyag előnyös tulajdonságaira, és javasolta, hogy a jövőben a szombathelyi járdákat már ne a hagyományos módon köveztessék, „ugyanis az asphalton kellemesebb a járás és a kocsizás, mint a kövön; mentes a por- és sártól, felülete száraz, s a járás rajta nesztelen."

86 A javaslat nem váltott ki különösebb visszhangot, a városi közgyűlésen csak 1888-ban, majd 1890-ben került szóba először aszfaltjárdák létesítésének lehetősége. A gyalogjárók egységes képe érdekében, valamint az aszfaltozás magasabb költségigényére hivatkozva, s az ismeretlen technológiával szembeni bizalmatlanság folytán azonban ekkor még elutasították a vállalkozók ajánlatait.

87 Feltehetően ez a tapasztalat indíthatta ami a budapesti központú Magyar Aszfalt Részvénytársaságot, hogy az új burkolat megismertetése és elfogadtatása érdekében 1890-ben azt az ajánlatot tegye a városnak, hogy saját költségén létesít egy próbajárdát, melynek minőségéről a polgárság és a városvezetés személycsen győződhet meg. A próbaburkolat helyéül a belvárosi Úri utcát jelölték ki, ahol a régi kövezetet felszedve, az eredetivel megegyező szélességű aszfaltjárdát alakítottak ki. A 10 cm-es beton alapra 2 cm vastagságú ún „aszfalt coulée" réteget húztak, a járda szélét kopásálló keramitszegéllyel rakták ki. Az aszfaltot a magyar cég felsődernai bányáiból szállították. Az burkolat költségei nem haladták meg lényegesen a korábban alkalmazott kövezés egységárát, így az ettől való félelem megalapozatlannak bizonyult, ráadásul a kivitelező 15 éves jótállást is vállalt munkájára.

88 A szombathelyi polgárok azonnal felismerték az aszfaltburkolat előnyeit, és a sajtó útján is kifejezésre juttatták megelégedettségüket, hangsúlyozva, hogy a régi „hepe-hupás, göröngyös és folytonos süllyedésnek alávetett járdáinkhoz képest minő megbecsülhetetlen kényelmet nyújt az új járda."

89 Ezzel egyidőben szorgalmazták, hogy a városi járdák korábbi „silány kövezeteit"

90 mindenhol cseréljék aszfaltburkolatra. Amikor egy évvel később, 1891-ben városszerte további járdák létesítését irányozta elő a közgyűlés, a közvélemény már egyértelműen az új teenológia alkalmazása mellett állt. A próbajárda kiváló minősége, illetve a személyes megtapasztalás meggyőzte a háztulajdonosokat, akik a meghallgatás alkalmával egyöntetűen az aszfaltjárdák létesítésérc szavaztak. Magától értetődő természetességgel támogatták az 86 Egy indítvány. Vasmegyei Lapok, 1870. szept. 25. 1. p. 87 VaML SZV Közgy. jkv. 25/1888., 52/1890. 88 VaML SZV Közgy. jkv. 91/1890. 89 Járdáink állapota. Vasvármegyc, 1891. febr. 22. 3. p. 90 Az úri-utezai aszfaltjárda. Vasvármegye, 1891. jan. 4. 5. p.