Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)

A korlátlanul rendelkezésre álló tiszta és egészséges ivóvíz, a fürdőszobák kialakításának lehetősége minőségi javulást hozott a szombathelyi polgárok életébe. A városlakók gyorsan megkedvelték és megszokták a vízvezeték sokoldalú szolgáltatásait. Különösen az emeletes házak lakói örülhettek, hogy korábbi fáradságos terhüktől megszabaduhattak, és többé nem kellett vödrökben felhordaniuk a vizet lakásukba. Arra is volt példa, hogy tüz esetén egyszerű házicsapok segítségével még a tűzoltók kiérkezése előtt el tudták oltani a lángokat. A háztulajdonosok azért is igyekeztek minél előbb rácsatlakozni a rendszerre, mert a vízvezeték nélküli lakásokat egyre nehezebben lehetett kiadni. A házi vezetékek ezért gyorsan szaporodtak: 1901-ben a város kb. 1200 házából 601 házba volt bevezetve a víz, és 167 vízóra működött. 1909-ben már 819 házban volt vezeték, és többségükben vízmérő is.

78 A vízvezeték és csatorna nyújtotta kényelmet, biztonságot hamar megszokta a város lakossága, de a vezetékek fektetése során feltúrt, amúgy is rossz állapotú utcák okozta kellemetlenségeket egyre nehezebben tűrték.

79 Éhen Gyula polgármester az út- és járdaburkolási program megvalósításával zárta le infrastruktúra-fejlesztő tevékenységét. Út- és járdaburkolás, utcarendezés A járdakövezés kezdetei A városokban az utcákat járó gyalogosok kényelmes és biztonságos közlekedését a szilárd burkolatú, könnyen tisztántartható és az időjárási viszontagságokkal dacoló járdák garantálhatták. Szombathely városvezetése a járdahálózat tervszerű fejlesztésére az 1860-as évek közepétől fordított nagyobb figyelmet. 1869-ben bizottságot hoztak létre a járdakövezési program kidolgozására, és kövezetvám szedési jogért is folyamodtak a belügyminiszterhez, de c törekvések nem vezettek sikerre.

80 A kövezés rendszertelenül indult meg, csak a tehetősebb és igényesebb háztulajdonosok burkoltatták járdáikat. Egy korabeli újságcikk így ábrázolta a primitív közállapotokat: „Minden ház előtt más-más anyagot látunk járdának felhányva. Egy helyen csúcsos kövek állnak ki, mellette puszta összetiport föld van, ismét más helyen sűrűn felhordott kövecses föveny látható. Hol pedig valaha jól ki volt is kövezve a járda, ott az idő befolyása alatt gödrök alakultak, melyek mindenesetre nagyon kellemetlenek a járó-kelőknek, s egyúttal erősen csizma rontók is."

81 78 VaML SZV Közgy. jkv. 39/1898.; Mire jó a vízvezeték! Vasvármegye, 1899. márc. 16. 6. p.; A vízvezeték igénybevétele. Vasvármegyc, 1901. szept. 6. 108. sz. 6. p.; BODÁNYI 1910. 73. p. 79 A járdafejlesztés ügyéhez. Vasvármegye, 1899. ápr. 23. 6. p. 80 VaML SZV Közgy. jkv. 22/1864., 62/1865., 64/1865., 81/1865., 86/1865., 11/1869., 24/1869., 29/1869. 81 Városunk egy hiányáról. Vasmegyei Lapok, 1868. júl. 22. 2. p.