Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)
A városi vízmű létesítésének előkészítő munkálatai A város 1896. évi szintfclmérési munkálatai eredetileg a csatornázás érdekében történtek, de a polgármester elérte, hogy a lejtmérés alkalmával a vízvezeték létesítésének kérdésével is foglalkozzanak. A vízvezeték terveit a csatornáéhoz hasonlóan Farkass Kálmán készítette, a Földmüvelésügyi Minisztérium megbízása alapján. 56 A legelső teendő megfelelő minőségű és mennyiségű vízkészlet feltárása volt. Tiszta víz reményében a város északi határában, egy lakott területektől távol eső térségben kezdtek kutatni. A 12 próbafúrást 1896 nyarán lemélyítették, majd a vízmintákat az országos vegykísérlcti állomáshoz küldték elemzésre. A felszínre hozott víz minőségét a vizsgálat kifogástalannak találta. Farkass Kálmán főmérnök szakvéleménye alapján a legjobb minőségű kút víznyerő területét kiszélesítették, a nagyobb vízhozam érdekében. Ezek a munkák a Rumpel és Waldck cég irányításával 1897 tavaszára teljesen elkészültek, s a vízvezeték tervei is megérkeztek Budapestről. Ennek alapján Éhen Gyula egy memorandumot állított össze, melyet a közegészségügyi és a pénzügyi bizottság szakvéleményével együtt vitt a márciusi közgyűlés elé. 57 Előterjesztésében a polgármester felvázolta a városban uralkodó egészségtelen viszonyokat, és kijelentette, hogy ennek a helyzetnek a felszámolása, s a tiszta ivóvíz biztosítása „legszebb és egyúttal legeminensebb kötelessége a város élén álló hatóságnak." Tudta, hogy a vízvezeték ügyének a sikere az anyagi fedezet előteremtésén és az ellenzék reagálásán áll vagy bukik. Ez alkalommal is kész, a pénzforrások előteremtésérc vonatkozó javaslatokkal érkezett. Hogy megnyerje a városi lakosság támogatását, olyan tervezetet ígért, mely lehetővé tette a vízvezeték megvalósítását „anélkül, hogy a városnak közterhei egy krajcárral is szaporittatnának." 8 Éhen Gyula számításai szerint a szükségszerűen felveendő újabb kölcsön törlesztését a szolgáltatásért beszedendő vízdíjakból fedezni lehetett. A képviselőtestület meggyőzése mégsem számított könnyű feladatnak, figyelembe véve, hogy a város éppen egy fél évvel korábban terhelte meg magát az első csatornázási kölcsönnel. Az ellenzék leszerelésére ezért a polgármester két alternatív javaslatot mutatott be a városi víztorony elhelyezésére, s így a vita már nem is a vízvezeték megvalósítása, hanem a tornyok elhelyezése körül bontakozott ki. Az ellenzéki képviselők támadása a tervezet azon variációjára zúdult, mely szerint a víztorony a város szívében, a Piactéren épült volna. Heves viták után a második változatot fogadták cl, mely a torony helyéül a város nyugati határában húzódó dombvonulatot jelölte ki, mely ráadásul még olcsóbb megoldás is kínált az elsőnél. Az ellenzék azonban csupán látszatgyőzelmet arattott, mert ezután már nem lehetett a vízvezeték létesítésének kérdését újra vitába hozni. Sok választása valójában nem is volt a 56 Az általános csatornázás és vízvezeték ügye. Vasvármegye, 1896. jún. 4. 4. p.; A vízvezeték részletes terve. Vasvármegye, 1898. márc. 20.; BAUER 1934. 47. p.; BODÁNYI 1910. 64. p. 57 Vízvezetéki fúrások. Vasvármegye, 1896. aug. 27. 6. p.; A vízvezeték ügye. Vasvármegye, 1896. szept. 17. 5. p., 1896. dec. 6. 8. p., 1898. máj. 8. 8. p.; Vízvezetékünk. Vasvármegyc, 1897. márc. 28. 7. p., 1897. okt. 7. 8. p.; A vízvezeték részletes terve. Vasvármegye, 1898. márc. 20.; A városi vízvezeték ügyében. Vasvármegye, 1898. márc. 24. 5. p.; ÉHEN 1898. 2. p.; BODÁNYI 1910. 64. p. 58 ÉHEN 1898. 1. p.
