Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)

fontosságú feladat volt. A házak udvarán akkor még nagy számban tartott háziállatok trágyáját falazott oldalú, deszkával fedett gödrökbe gyűjtötték, míg az árnyékszékek a szintén falazott pöcegödrök fölé épültek. A házaknál keletkező hulladékokat hasonló módon kialakított, deszkával fedett mélyedésbe öntötték.

28 A trágya- és szemétgödrök állapotát a rendőrség felügyelte, szükséges esetben elrendelve tartalmuk kihordását. A pöcegödrök rendszeres kitisztításáról a Közrendészeti Szabályrendelet intézkedett. A gödrök tartalmát a városi gyepmester hordta ki tartályokban, mivel azonban ezek nem zártak légmentesen, az utcákon végighaladó kocsi kellemetlen szagokat árasztott. 1889-ben a város szerződést kötött egy vállalkozóval egy higiénikusabb, „minden szag és piszkitás" nélküli eljárás bevezetésére. Ettől kezdve a belvárosi házakból csakis a „pneumatikus kazánokkal és légszivattyú" alkalmazásával működő zárt tartályú szippantós kocsival lehetett kihordatni a gödrök tartalmát.

29 A rendszer azonban csak papíron működött ilyen szabályosan. A valóságban a pöcegödrök jórészc inkább nyelőgödörként, illetve cmésztőgödörként funkcionált. Mivel falazatuk nem volt vízhatlan, folyékony tartalmuk szabadon áradt szét a talajban. Tulajdonosaik nem nagyon tettek erőfeszítéseket c jelenség megakadályozására, hiszen így jóval ritkábban kényszerültek rá a gödrök kitisztíttatására. Sőt gyakran az is előfordult, hogy a vízminőség romlása miatt használhatatlanná vált egykori kutakat vették használatba emésztőgödör gyanánt, tovább fokozva ezzel a talajvíz fertőződését. A modem csatornahálózat megtervezése A városszerte tapasztalható közegészségügyi problémák kezelésérc a korszerű választ az egész városra kiterjedő modern beton csatornahálózat létesítése jelentette. A lovassági laktanya vezetékének 1889-cs kiépítése bíztató kezdeményezés volt, de a beruházást nem követték újabbak, így a korszerű betoncsatorna nyújtotta előnyök csak korlátozottan, mindössze néhány belvárosi utcában jelentkeztek. Az elavult rendszerű falazott csatornák sem csekély kiterjedésük, sem technikai színvonaluk tekintetében nem feleltek meg a kor követelményeinek, ugyanakkor állapotuk az 1890-es évekre súlyosan leromlott. Az elöregedett vezetékek falán keresztülszivárgó szennyvizek fertőzték a talajt, állandó karbantartás és öblítés híján a szennyeződések felhalmozódtak bennük. A gondokat a csatorna aknákból kiáradó „döglcletes büz" is jelezte.

30 Egyes kritikus hangok egyenesen úgy vélekedtek, hogy jobb lenne, ha nem is léteznének e régi típusú vezetékek, mert „a rossz csatornázás nagy csapás."

31 Az 1890-es évek szombathelyi polgárainak naponta szembe kellett nézniük a városban uralkodó kritikus közegészségügyi állapot okozta veszélyekkel és kellemetlenségekkel. A környezetükre és egészségükre egyre jobban figyelő polgárok számára a 28 VaML SZV Közgy. jkv. 17/1871.; VaML SZVT Tan. jkv. 611/1879. 29 VaML SZV Közgy. jkv. 59/1889. 30 ÉHEN 1897b. 3. p. 31 Szombathelyről Szombathely városának.Vasmegyei Lapok, 1887. szept. 25. I. p.