Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Vadas Ferenc: Gázgyárak Bécsben és Budapesten
suit. Az együttes vizuális központját továbbra is a víz-, kátrány- és ammóniatárolás számára épített toronycsoport alkotja. Ez az emblematikus együttes Weiss tervének építészetileg legmarkánsabb eleme, s épp ebben a részében módosították elképzelését a legkevésbé. A tartálycsoportot úgy diszponálta a terület hosszanti és keresztirányú főútjának kereszteződésébe, mintha egy falu templomát helyezte volna el. A mögötte álló, tömegében nagyobb, a bécsiekéhez hasonló méretű, de csak két gáztartály háttérbe szorult az izgalmas tömegű és sziluettű fő motívum mellett (13. kép). A többi épület korai modern, historizáló részleteket már nélkülöző stílusban készült, s ez már helyi építész, Reichl Kálmán érdeme. Az igazgatóság a nagy jövő előtt álló irodaház-épülettípus korai példája, a munkásjóléti épület az alkalmazottakról való gondoskodás modern attitűdjét mutatja. A bécsiekhez mérhető hatalmas belső terek nincsenek, csak a tisztítóházak és az óraház csarnoktere jelentékeny méretű enteriőr (14. kép). A kemenceház roppant nagy építmény volt, csak éppen úttörő megoldású abban, hogy elhagyták a kemencéket magába foglaló épületet. Mivel pedig a gáztartók körítőfal nélkül, csak vezérállvánnyal épültek, a bécsiekkel ellentétben nem igazi épületek voltak, hanem csak szerkezetek. Látványos, modern szerkezetek, de az új hasznosítás iránt végre fogékony utókor épp ezért akkor sem tudná a bécsiekhez hasonló módon átalakítani őket, ha meglennének. Ebből adódik a reciprocitás: Bécsben szinte csak a gáztartók maradtak meg, melyek (ottani formájukban) a legalkalmasabbak új funkcióra, nálunk az épületek nagyobb része megvan, míg a rácsszerkezetű gáztartókat lebontották. A toronycsoport nemcsak a gyár, hanem a budapesti ipari építészet jelképe. Funkcionális célt szolgált, de ez a megoldás nem terjedt el a gázgyárépítészetben. Ismert párhuzama a korszak egyik legjelentősebb építésze, Peter Behrens frankfurti gázgyárának négytagú toronycsoportja, mely sokkal modemebb, de a libasorban álló, árkádosán összekapcsolt tornyok összhatása kevésbé izgalmas. 62 A két gázmű szinte egykorú: a frankfurti korábban épült, de az óbudait előbb kezdték el tervezni. Nem valószínű, hogy bármelyik hatott a másikra, inkább közös - egyelőre ismeretlen - előképre lehet gyanakodni. Óbuda kapcsán meg kell említeni a gyárral együtt épült két lakótelepet. Egy a tisztviselőknek, egy a munkásoknak: utóbbi szinte önálló városrész étteremmel, kultúrházzal, óvodával. 63 A népies szecesszió egyik becses emléke, kisvárosias hangulat a nagyvárosi üzem mellett. A két főváros „gáztörténetében" sok a hasonlóság: mindkét helyen magántársaságokra bízták a még kipróbálatlan (tehát kockázatos befektetést jelentő) új technológia bevezetését. Bécsben több társaság vívott éles konkurenciaharcot, Pesten egy vállalatnak adtak monopóliumot. A 19. század második felében mindkét helyen fölmerült egy városi gázmű létesítésének, illetve a magántársaságok megváltásának, községesítésének 62 HOEBER 1913. 162-167. p.; MÜLLER-WULKOW 1917.; WINDSOR 1981. 133-135. p.; BUDDENSIEG 1982.; ANDERSON 2000. 166-173. p. 63 GYŐR 2004.; VADAS-GYŐR 2005. 10-12. p.; BALOGH-GÖMÖRI-VADAS 2006. 73-75. p.
