Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „királyi szabad város"?
állító jog kérdésében a király a tárnokmesterre és a kincstartóra bízta az ügy kivizsgálását, akik azonban nem tudván dönteni az ügyet a „Landrecht" elé utalták. Végül az ítéletet a királyi udvarban a király és az egyházi és világi urak előtt mondták ki. 1503-ban Pest ugyancsak a „Landrecht" előtt perelte IV. Béla aranybullája ügyében Budát. A Budai Jogkönyv magyar kiadása országos bíróságnak fordítja. 51 Valószínűleg a személyes jelenlét bíróságáról volt szó. A városok számára saját pereik fontosabbak voltak, mint polgáraik egymás elleni ügyei, de ez utóbbiak kerültek csak a tárnokmester elé. így a városi ülnökökkel ítélkező tárnokszék pozitív szerepe nem teljesen egyértelmű. A koronázás utáni 1608:1. tc. 10. §-a azon városok országgyűlési képviseletét ismerte el, amelyeket említ az 1514:3. tc. Ez a cikkely azonban nem a városokat, hanem az elidegeníthetetlen koronajavakat sorolja fel. Először a nyolc szabad királyi várost nevezi meg Budával kezdve. Ezt követi „preterea" szóval Óbuda, Esztergom, Fehérvár, Lőcse, Szakolca, (Kis)Szeben és Szeged, majd „item"-el a kunok, a jászok, Visegrád a Csepel és a Ros(d) szigettel. Ezen kívül (insuper) Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Zólyom a többi bányavárossal és Nagybánya és Huszt vára az öt várossal és a sóbányákkal, az összes harmincad és minden sókamara, továbbá Munkács és Diósgyőr vára, továbbá Erdélyben a királyi szászok, minden sóbánya és kamara Kolozsvár várossal, és minden huszad, pénzváltás és ötvened, végül Görgény, Törcs és Déva várai. 52 Bár 1608-ban ennek a törvénynek alapján határozták meg a közjogi értelemben vett királyi szabad városokat, ezzel mégis baj van, hiszen 1514-ben nem ezek, hanem a koronajavak felsorolását adták meg. Általában a nyolc szabad királyi város után említett hét várost szoktuk személynöki városoknak tartani. Itt azonnal találkozunk problémával: Óbuda a helyi királynéi vár tartozéka, mint ahogy a bányavárosoknál említett Zólyom is. A Huszt váránál említett öt város pedig mezőváros volt. A törvény tehát - Nagybányával és Kolozsvárral együtt - 19 várost nevez meg, de hozzájuk számítandók a meg nem nevezett bányavárosok, az erdélyi szászok városai, és a talán tévedésből kihagyott Gréchegy, azaz Zágráb királyi városa. Problémát okoz még Szeged is, annál is inkább, mert ez volt az egyetlen fallal nem övezett királyi szabad város. Blazovich László - szemben másokkal, akik II. Ulászló 1498-as kiváltságleveléhez kötik királyi szabad városi jogállását-ennek megszerzését az idézett 1514. évi törvénycikkel kapcsolja össze, ekkor cikkelyezték be ilyetén jogállását. 53 Csakhogy, mint láttuk, ez a törvény nem városokat cikkelyezett be, hanem a korona javait, és ugyanabban a csoportban, ahol Szeged szerepel, fordul elő a még jóindulatilag sem ide sorolható Óbuda. Hermann Zsuzsanna egy hosszú jegyzetet 51 Das Omer Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Hrsg.: KARL MOLLAY. Budapest, 1959. (Monumenta Historica Budapestinensia I.) 203-205. p.; Buda város jogkönyve II. k. Közreadja BLAZOVICH LÁSZLÓ - SCHMIDT JÓZSEF. Szeged, 2001. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 17.) 544-547. p. 52 Corpus Juris i. m. [mint 9. j.] 708. p.; Monumenta Rusticorum i. m. [mint 9. j.] 256-257. p. 53 BLAZOVICH LÁSZLÓ: Megjegyzések Szeged középkori jogi helyzetéhez. In: Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. KOSZTA LÁSZLÓ. Szeged, 1995. 79. p.
