Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „királyi szabad város"?
felsorolt nyolc szabad királyi városét „közismert szabadságaik miatt." Érdekes, hogy bár a király bányavárosainak is be kell mutatnia szabadságleveleiket, a törvény mégis megengedi addig korábbi szabadságuk élvezését. 35 A törvényt betartották: 1500. június 10-én a király pátensben utasítja a törvényre hivatkozva valamennyi város, mezőváros, és falu polgárait, lakóit és népeit a túri vám megfizetésére, mivel még nem döntött a vámmentességek ügyében: „a mi és országunk nyolc szabad városa lakói kivételével" mindenki köteles vámot fizetni. 36 Feltűnő és elég szokatlan az „országunk" szó használata, e szerint a nyolcak nemcsak a király, hanem az ország szabad városai is. Ez talán összekapcsolható az 1470:2. tc. szövegével, ami tiltja a király, királyné, a király anyja, valamint a főpapok, bárok és nemesek javaira, városaikra és birtokaira, vagy „a korona szabad városaiba" a jobbágyok erőszakos költöztetését. Itt tehát megkülönböztetik a király városait a korona szabad városaitól. 37 Visszatérve az 1498. évi törvényre, egy 1500. augusztus 11-én kelt királyi oklevélből nyilvánvaló, hogy az uralkodó is a nyolc várost tartotta igazi szabad királyi városnak. Bártfának nehézségei voltak a szigeti apácák vámosaival. II. Ulászló az apácákkal közli, „mivel az összes szabad királyi városunknak, és következésképpen Bártfa városunknak is, amely ezek egyikének számit, polgárai és lakói" kiváltságaik, valamint a legutóbbi törvény alapján vámmentesek, így ne vámolják őket. 38 Mivel a törvény csak a nyolc várost említi, így az „összes" szóval a királyi kancellária csak őket tartotta szabad királyi városnak. A hét (Mátyás óta Pesttel együtt nyolc) szabad királyi város a 15. század közepén szorította ki a tárnokszékről a többi királyi szabad várost. 39 A „hét város" közössége azonban valamivel korábban alakulhatott ki. Amikor 1441-ben Erzsébet királyné Sopront zálogba adta III. Frigyesnek, akkor Pozsony ellene azzal érvelt: „ők a hét város egyike, és nem akarják a Szentkoronától elválasztatni magukat." 40 A rendek viszont azt állították, hogy a város azzal a különleges előjoggal rendelkezik, hogy még a királyok sem zálogosíthatják cl. 41 Sopron esetében az akkori politikai helyzettel is magya35 Corpus Juris i. m.[mint 9. j.] 666. p. 36 Magyar Országos Levéltár (= MOL) Dl. 563 12. 37 Décréta Regni i. m. [mint 28. j.] 186. p.: „nullius populi et iobagiones ad bona, civitates ct possess iones regales et reginales et domine genitricis nostre neenon prelatorum, baronum ac nobilium vel ad libéras civitates corone violenter possint abduci." - Meg kell jegyezni, hogy ennek az értelmezésnek bizonyos fokig ellentmond a törvény élőbeszéde, amely az adót kiterjeszti a korona mind szabad, mind más városaira, mezővárosaira, falvaira és birtokaira. Uo. 185. p. 38 IVÁNYI BÉLA: Bártfa szabad királyi város levéltára. I. k. Budapest, 1910. 3522. sz.: „Quamvis omnes libère civitates nostre et ex consequenti etiam civitas nostra Barthfensis, que de eisdem una esse censetur, cives et inhabitatores eiusdem..." 39 IF.I. SZENTPETERY IMRE: A tárnoki ítélőszék kialakulása. In: Századok 64. (1934) 510-590. p.; KUBINYI ANDRÁS: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez. Különös tekintettel az 1458-1525 közti időre. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979) 7-48. p. 40 HAJNIK IMRE: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád-és a vegyes-házi királyok alatt. Budapest, 1899. 91. p. A 37. jegyzetben idézi Hajnik a szöveget: „Sy der sieben Stet ayne sind und wellen sich von der heiligen Cron nicht theilen lassen." 41 Sopron vármegye története. Oklevéltár. Szerk.: NAGY IMRE. II. k. Sopron, 1 891. 301. p.: „Quia illa civitas inter ceteras in hoc regno singulari prerogativa fulget, tamque nedűm regine, sed nec reges de iure possunt et valent cuipiam impignorare, vei conferre."
