Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Gerhard Dilcher: A város fogalom jelentéstartalma a történeti városkutatás számára
úgy, hogy először és legerőteljesebben a városban ment végbe az élet valamennyi szférájának racionalizációs folyamata, ami az európai modernségbe torkollott, és azt a legerősebben érvényesülni képes kultúrává tette. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a globalizáció gyökerei a középkori városig nyúlnak vissza. Hogy ez nem túlzás, az már a 12-13. században is megmutatkozik. A város, mint polgárközösség racionális modellje, a városi tanács által történő kormányzással, racionálisan kialakított, írásba foglalt joggal - egy átültethető, vonzó modellnek, exportmodellnek bizonyult. Abból a régióból kiindulva, ahol létrejött, mindenekelőtt az ún. „városövből" (angolul „úrban beit"), 27 - amely a dél-angliai kikötőktől Flandrián, a Szajna vidékén keresztül a Rajnáig, a Felső-Rajnavidéktől Lombardiáig és Toszkánáig, Burgundiáig és Provence-ig nyúlt - tehát ettől a városövtől minden irányba elterjedt a latin Európában. Németország nyugati része ehhez a városövhöz tartozott. Ezért játszhatott különleges szerepet a modell a közvetítésében, először a Rajna és az Elba közötti régióba és az Elbától keletre - itt természetesen meg kell említeni Magdeburgot - azután tovább Csehország, Lengyelország, Magyarország és Skandinávia, valamint a Baltikum felé. Az újabb kutatások alapján is megállapíthatónak tűnik, hogy Oroszországban éppúgy, mint a bizánci területen ezt a városmodellt nem, vagy csak kivételes esetekben vették át. A nyugati - és nem európai - város megnevezés tehát ugyancsak változatlanul helyénvaló. Nem ábrázolható azonban valamiféle nemzeti kultúrjclenségként, amint arra egykor - éppen a német - nacionalista történetírás törekedett. Sokkal inkább európai, regionálisan eltérően alakuló jelenségről van szó, egy világtörténelmi szempontból jelentős, új társadalmi jogi és alkotmányos formáról. A városi alkotmány c formájának, éppen, mint tisztán racionális tervnek a meggyőző ereje abban is megmutatkozik, hogy azokban a térségekben, ahol átvették, az itt honos régebbi formákat is e modell struktúrájához idomították. így léteztek például az Északi-tenger partján, Észak-Németországban és Skandináviában a kereskedői céhre (gilde) alapuló önigazgatás formáival rendelkező kereskedőtelepek. Hivatalnokaikat többnyire iurati-nak, esküdteknek, nem consules-nék, tanácsosoknak nevezték; ők erősebben kötődtek saját céhük vezető csoportjához. Ezt a formát azonban kiszorította a tisztább struktúrával bíró tanácsi alkotmány, a hivatal fogalmára épülő konzulátussal. A személy és a hivatal elválasztása, a hivatalhoz kötődő objeektív hatáskör bizonyos feladatokra vonatkozóan, tehát éppen a tanácsi alkotmány racionális és nem tradicionális formája biztosította elterjedését. 28 Ez többnyire önkéntes alapon történt, uralkodói nyomás nélkül. Máshol a fejedelmek támogatták az „occidentális" városi alkotmány átültetését az uralmuk alatt álló településeken és piachelyeken, legtöbbször kiváltságok adományozásával, gyakran azonban telepesek vagy kereskedők letelepítésével is. Ez ugyancsak független volt a fejedelmek, valamint a jövendőbeli polgárok 27 BRADY ET AL. 1997. 28 BADER - DILCHER 1999. 390-403. p. (Fühmngsgruppen und Repräsentation der Bürgerschaft. Die Entstehung der Ratsverfassung) és 540-555. p. (Die Ratsverfassung als politische Ordnung)
