Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Gerhard Dilcher: A város fogalom jelentéstartalma a történeti városkutatás számára

hogy a különböző városok eseteben mi tekintendő valójában megegyezésnek, összehasonlíthatónak, és mi eltérőnek, továbbá, hogy ezek alapvető, lényegi, vagy inkább külső, esetleges okokra vezethetők vissza. Itt így volt, ott pedig másképp - ez aligha lehet tudományosan meggyőző eredmény. Ezen a ponton indítanám jelen fejtegetéseimet, melyek - mindenekelőtt Németország és Itália - középkori és újkori várostörténetével való hosszas foglalkozásra épülnek.

3 Természetesen nem csupán a várostörténet elméleti-metodikai problémája ez, hanem minden történeti szellem-, társadalom-, valamint kultúratudományé. A történelem empirikus, a forrásokra és azok értelmezésére épülő tudomány. Azonban, mint az empirikus tudományok bármelyike, nem nélkülözheti az elméletet. A források nem szólalnak meg maguktól, csupán a történészek célirányos kérdéseire adnak választ. A kérdések a kutató érdeklődésétől, előismereteitől függenek, amelyek maguk is egy adott kultúrában formálódnak, ezáltal változásnak vannak kitéve. Ezekből kutatási hipotéziseket kell kialakítani, amelyek már lehetséges eredményekre irányulnak, és a források tükrében ellenőrizni kell őket. A megfelelő fogalmak, amelyek a források, nyelve és a történész - valamint rajta keresztül hallgatóinak és olvasóinak - nyelve között közvetítenek, a történeti kutatás eszköztárát alkotják. A történész nem írhat egyszerűen a források nyelvén - hiszen ennek jelentését először is fel kell tárnia, és azok a kérdések, amelyeket egy mai történész feltesz, teljesen mások, mint mondjuk a középkori ember szemléletmódja. De nem is mellőzheti a források nyelvét - hiszen akkor nem más korszakok megértésére irányuló történeti kutatást végezne. Kutatói érdeklődés, kérdésfeltevés és fogalomalkotás tehát szorosan összetartoznak.

4 E kérdésekről szeretnék itt szót ejteni, remélve a magyar várostörténészek figyelmét, annak ellenére, hogy saját ismereteim a magyar várostörténetről sajnos szerények. Azt, hogy elméleti-módszertani kiindulópontjaim a magyar várostörténet számára is gyümölcsözőek lehetnek, örömömmel tapasztaltam Gönczi Katalinnal való együttműködésem során, amelynek eredményeként jelent meg 1997-ben „Ungarisches Stadtrecht aus europäischer Sicht" című könyve.

5 Túljutva Európa ideológiai megosztottságának évein, ebben a műben átfogó, nem csupán külsődlegesen összehasonlító perspektívát alkalmazott a szerző. Ha egy nemzetállami ideológiákon túlmutató Európát akarunk építeni, amelynek keretében nem olvad fel az egyes népek sajátos karaktere, egy olyan Európát, amely a kultúrák találkozásában ébred hagyományainak és értékeinek tudatára, ilyen szellemben kell összehasonlító történettudományt művelnünk. Ez azonban csak egy végiggondolt fogalmi eszköztár birtokában lehetséges. Az európai nyelvek már azokkal a szavakkal is egy darab történelmet rejtenek magukban, amelyekkel a várost, városokat megnevezik. A mediterrán városkultúrá3 Elsősorban az alábbi publikációimra utalok: DlLCHER 1967., tanulmánykötetem: DlLCHER 1996.; valamint a „Die Rechtsgeschichte der Stadt" c. összegzés, In: BADER - DILCHER 1999. 4 A Max Weberhez és másokhoz kapcsolódó elméleti és metodikai vitát a városkutatás vonatkozásában számos irodalmi hivatkozással összefoglalja OEXLE 2003. 5 GÖNCZI 1997.