Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Granasztói György: A barokk győzelme Nagyszombatban. Tér és társadalom 1579—1711 Ismerteti: SONKOLY GÁBOR

hogy Granasztói ezek alapján méri az új, külső nyilvánosságot, mely fokozatosan foglalja cl a várost. A külső nyilvánosság szöges ellentétben áll azzal az intimitással, amely a kiváltságos városi közösséget fűzi össze a város területével, s ami az adóösszeírás változatlan rendű, a körmeneteket idéző rituáléjában fejeződik ki. A vizsgált korszak végére a város keleti részén az egyházi középületek megkérdőjelezhetetlen dominanciáját találjuk, sőt ezek az épületek szép számmal megjelennek a nyugati részen, a polgári középületek között is egységes barokk képet adva a városnak. A 16-17. században Nagyszombat területe palimpszesztként magán viseli annak a középkori eredetű szerkezetnek a lenyomatát, melynek eredményeként a város központja középületek tekintetében üres, a nyilvánosság központjai a széleken alakulnak ki. 1612-ben a reformáció győzelme nyomja rá a bélyegét a városra: a nyilvános tér elvilágiasodott, az egyházi épületek visszaszorultak, új, jórészt délről érkező polgárság hatása érződik a városon. Ehhez képest döntő változást jelent az 1634-ben, illetve 1656-ban megfigyelt állapot. Itt a 17. század második harmadában diadalmaskodik a barokk a városban, és művének ezen részében definiálja a szerző is, hogy mit ért e kifejezés alatt. Granasztói számára a barokk nem pusztán művészettörténeti fogalom - bár a barokk művészet emlékei kiváló történeti forrást jelentenek -, de nem is azonos a két világháború közötti magyar történészi, vagy a marxista történetírás meghatározásával. Fő kérdése, hogy „mit jelent a társadalom barokk széttördelése". A barokk tehát a reneszánsz és a felvilágosodás közötti korszak társadalmának leírására szolgáló kifejezés, mely e kor társadalmának megosztott jellegérc és e megosztottság elfogadására, illetve ennek kezelése olykor meglepő módozataira kérdez rá. E definíció esetében problémát jelent magának a társadalom szónak a használata, hisz épp arról van szó, hogy a barokk még nem racionalizál úgy mint a felvilágosodás, nem hozza létre a társadalom fogalmát, csak kezeli a kohabitációra ítéltetett közösségek együttesét, nem feltétlenül uniformizál. Ezt megvilágítandó Granasztói a hatalom helyszíneként definiált politikum fogalmát hívja segítségül, mely a barokk esetében - a felvilágosult abszolutizmussal ellentétben például - a hatalom gyakorlása közben elfogadja a közösségek megosztott jellegét, sőt ekkor az állam erejét e közösségek szövetségéből nyeri. Ebben az értelemben a reformáció és az ellenreformáció nem mint két ellentétes mozgalom jelenik meg, hanem úgy, mint ugyanazon korszak problémájára adott alternatív válaszok. Nagyszombat középületeinek 1612-1656 közötti története egyértelművé teszi az egyházi nyilvánosság győzelmét. Lényegében a legfontosabb területfoglalás 1615-1640 között történik meg, az egyetem alapításával és a katolikus templomok, kolostorok és kapcsolt intézményeik visszaszerzésével, illetve újak létesítésével. 171 l-ben ugyanakkor még mindig a telek az összeírás és a polgári lét alapja, a városi esküdtek házainak elhelyezkedését vizsgálva pedig arra az eredményre jut a szerző, hogy az esküdtek a vizsgált időpontokban most először egy tömbben, a város délnyugati részén, mintegy az egyházi központhoz képest a város ellentétes szegletében laknak. Ez pedig feltételezi, hogy a barokk nyilvánosságú város továbbra is egy jól