Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban
jelent tanulmánya, 16 az 1535 és 1541 közötti adatok közzétételéhez írott megjegyzései 17 és a kétkötetes mű igen rövid bevezetője néhány elemzési szempontra felhívják a figyelmet, az adatok társadalomtörténeti kiértékelése azonban még várat magára. Legalább ennyire izgalmas feladat azonban a késő-középkor, a polgárkönyvek rendszeres vezetése előtti időszak polgárfelvételi gyakorlatának vizsgálata. A városi önkormányzat kialakulásának és működésének első két évszázadában, a 13. század közepétől egészen a 15. század közepéig a polgár felvétel formaságairól, követelményeiről és lefolyásáról nem maradt fent írásos adat. A városi lakosság tagjainak megkülönböztető elnevezése (civis, concivis, hospes, burgensis, burger, mit burger) rendszeresen előfordul a latin és német forrásokban, de arról nem olvashatunk, hogy milyen kritériumok alapján tekintettek valakit érdemesnek ezekre a megjelölésekre. A közvetett adatok alapján úgy tűnik, hogy egy városi telek és ház megszerzése Sopronban is elegendő volt ebben az időszakban a polgárság sorába való bekerülésre. A 'polgárok' szinonimájaként használták például a német szövegek a gesessen erber leüt (becsületes letelepedett/házzal bíró emberek) kifejezést. 18 Ezen belül a fallal körülvett belváros telkeinek tulajdonosai valószínűleg kezdettől fogva szélesebb körű jogokkal rendelkeztek. Ezekhez a jogokhoz azonban, a fentebb megfogalmazott alapelveknek megfelelően, komolyabb kötelezettségek is társultak. Ez indokolhatta a 13. század vége és a 14. század eleje (lényegében 1283 és 1330) között lezajlott és királyi oklevelekben többször is elítélt „kiköltözési mozgalmat", amelynek során a polgárok belvárosi házaikat elhagyva a külvárosba telepedtek ki. A mozgalom az új háromszoros városfal-gyűrű okleveles és régészeti adatokkal is alátámasztott építésével egyidőben zajlott le. Valószínű tehát, hogy a kivonulók az építés terheinek rájuk nézve előnytelen elosztása elleni tiltakozásul cserélték fel belvárosi telkeiket külvárosi lakhelyre. 19 Szintén a belvárosi és külvárosi polgárok jogai és teherviselése közti aránytalanság miatt robbant ki az 1426-os városi belviszály. Ennek során a külvárosiak sérelmezték, hogy a falak mögött élő társaik gyakran kibújnak az adó, őrségállítás és robot terhe alól, mialatt a város vezetésében szinte monopolhelyzetre tettek szert, amit önkényes 16 HÁZI JENŐ: A soproni polgárjog megszerzésének története. In: Soproni Szemle 5 (1941) 269-279. p. (A továbbiakban: HÁZI: Polgárjog.) 17 Házi II/2. 285-291. p. Mivel a kétkötetes adattár családok szerint, betűrendben hozza az adatokat, indokolt lenne a polgárkönyvek egy részének szöveges formában, az eredeti kronológiai rendben való közreadása is, amely betekintést enged a forrás belső összefüggéseibe is. ix Pl. HÁZI II/1. 160. p. (szabályrendelet a végrendelkezésről). 19 Akiköltözési mozgalom forrásai: HÁziI/1.10-57. p. passim; az utolsó, 1359-ben kelt intézkedés: uo. 118-119. p. Az ügyben kiemelkedő jelentőségű az 1330. jún. 16-iki oklevél, amely a belvárosi házakba visszaköltözőknek külvárosi ingatlanjuk megtartását és majorságként való hasznosítását is engedélyezte. Az eseménysort magyarázó összefoglalás: MOLLAY KÁROLY: Sopron vármegye vázlatos története. In: Sopron és környéke műemlékei. Szerk. CSATKAI E. - DERCSÉNYI D. Sopron, 1956. 2 39-83. p. (A továbbiakban: MOLLAY: Sopron és környéke.) Topográfiai következtetéseit azonban mind Major Jenő településtörténeti tanulmányai, mind a régészeti kutatások több tekintetben módosították. Vö. röviden a Sopron címszót, Korai Magyar Történeti Lexikon 607-609. p. Az Ödenburg helynév keletkezésének ide kapcsolásáról nincs konszenzus a kutatásban.
