Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban

azért használták ezt a könyvet, mert az eskü letételével jogi kapcsolat jött létre a város és polgára között, de nem is igen volt más folyamatosan vezetett és a célra megfelelő városi könyv a soproni kancellárián ebben az időben. Ugyanennek a könyvnek egy külön szakaszában kaptak helyet soproni szolgálatukat megkezdő papok reverzálisai is.

31 Két alkalommal (1484, 1498) egy másik városi könyvbe, az ún. Gedenkbuchba jegyeztek be polgárfelvételt

32 - ez szintén vegyes tartalmú kötet, amelynek már a neve is mutatja, hogy a fent említett „jegyzetfüzet" műfajba tartozik. A városi könyveken kívül találunk néhány - összesen négy - példát a soproni okleveles anyagban a fentebb említett születési vagy magaviseleti bizonyítványokra is. Ezek közül hármat kézművesek javára állított ki korábbi lakóhelyük hatósága.

33 Szórványos előfordulásuk mindenesetre azt bizonyítja, hogy a késő-középkori Sopronban még nem volt általános követelmény ezek felmutatása. A további kutatást érdemes lenne abban az irányban is kiterjeszteni, hogy vajon a Sopronnal kapcsolatban álló városok levéltáraiban találhatók-e hasonló, Sopronban kiállított bizonyítványok. Az elbocsátó levelekre csak 1514 után fektettek nagyobb hangsúlyt, ekkor azonban a jobbágyok, és nem a kézművesek városba költözésével kapcsolatban került erre sor.

34 A Burgerbuechlben is szerepelt az elbocsátó levél megszerzése mint általános előírás az 1530-ban felvett 17 új polgár esetében.

35 A fentiek mellett a legtöbbször csak közvetett forrásokból értesülünk arról, hogy valaki a városba telepedve a polgárok sorába lépett: az adójegyzékekben háztulajdonosként feltűnő új nevek, illetve a telekkönyvben házat vásárló személyek esetében áll fenn ennek lehetősége. Ezek a források azonban csak nagyon ritkán jelzik, hogy az illető honnan származott és mikor érkezett Sopronba. Az újonnan feltűnő nevek közül az új polgárok kiszűrése a városi társadalom és mobilitás komplex kutatását igényeli, amely túlmutat jelen vizsgálódásunk keretcin. 31 Azún. 1. városi könyv (1390-1517, Soproni Levéltár, DL 2988., kiadása: HÁZI II/l. l-l 39. p.) ekkor már inkább specializálódott végrendeleti könyvként volt használatos. A Gerichtsbuch és a Burgerbuechl kéziratában is megfigyelhető, hogy a többi bejegyzéstől némileg eltérő témájú tételeket (polgárfelvételek, rcvcrzálisok, stb.) új íveken (azok elején , végén, de esetenként pontosan a közepén kezdve) kezdték el vezetni. 32 Soproni Levéltár, Gedenkbuch (SL DL 3797.) 27. és 83. bejegyzés. A Gedenkbuchot (1492-1543) Mollay Károly készítette elő kiadásra a Sopron Város Történeti Forrásai sorozatban. Mollay professzor úr halálával a munkálatok megszakadtak, de a közeljövőben a sorozat keretei között folytatni szeretnénk. Megköszönöm Mollay Erzsébetnek, hogy az eddig elkészült átírásokat és mutatókat a későbbi kiadás és a jelen tanulmány céljára rendelkezésemre bocsátotta. A bejegyzések számai a Mollay-félc átírásból származnak. 33 Születcsi/magaviseleti bizonyítványok: HÁZI 1/3. 28. p. (Bécs, 1431. jún. 11.); uo. 335. p. (Pozsony, 1451. okt. 6.); HÁZI 1/4. 232-233. p. (Kismarton, 1457. okt. 11.); HÁZI 1/6. 1-2. p. (Steinakirchen, 1482. febr. 9.). Tartalmukra alább, a 11/3. alfejezetben visszatérek. A polgárlevclck kiállítását a Budai Jogkönyv sem írja elő általános érvénnyel, hanem a polgárjogért folyamodóra bízza annak esetleges beszerzését. OSt 50. c. 34 Vö. az 1. polgárkönyv 1535 körül lejegyzett feltételei között: csak akkor kaphat egy volt jobbágy polgárjogot „cr hab zuuor ainen gnugsamen abschidt von derselben herschafft schrifftlich oder mundlich furbracht..." - tehát még itt is egyenrangúnak számított a szóbeliség. A rendelkezés indoklásában név szerint is utal a szöveg a Dózsa György (Georg Zeckl) vezette parasztfelkelésre. HÁZI II/2. 291. p. 35 Burgerbuechl 84. p.