Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Peter Csendes - Johannes Seidl (Red.): Stadt und Prosopographie: zur quellenmäßigen Erforschung von Personen und sozialen Gruppen in der Stadl des Spätmittelalters und der frühen Neuzeit Ismerteti: DEÁK ERNŐ

Stadt und Prosopographie: zur quellenmäßigen Erforschung von Personen und sozialen Gruppen in der Stadt des Spätmittelalters und der frühen Neuzeit Red.: PETER CSENDES - JOHANNES SEIDL Linz, Österreichischer Arbeitkreis für Stadtgeschichtsforschung, 2002. (Forschungen zur Geschichte der Städte und Märkte Österreichs 6.) 117 p. E gyűjteményes kötet alapjául a Bécsi Egyetem Levéltára, az Osztrák Tudományos Akadémia Osztrák Életrajzi Lexikon és Életrajzi Dokumentációs Intézete, valamint a Bécsi Városi és Tartományi Levéltár által 2001. március 16-17-én rendezett azonos című workshop anyaga szolgál. Az a próbálkozás, hogy azt a komplex jelenséget, amit „város"-nak nevezünk életrajzok felől megközelítve, magától értetődő, de mind ez ideig bizonyos mértékig mégis elhanyagolt szempontok alapján világítsuk meg, az egyes tanulmányok tanúsága szerint sikeres vállalkozás volt. Peter Csendes, aki ennek a workshopnak vélhetőleg kezdeményezője és fő felelőse volt, bevezetőjében nem csak a témák értékelő felsorolását adja, hanem megindokolja azt is, miért olyan fontos, hogy az eddiginél több figyelmet szenteljünk az egyes egyénnek, mint - esetünkben a városi élet alakítójának. Az összesen nyolc tanulmányból az is kiviláglik, hogy a várost korántsem tekinthetjük csupán szervezeti felépítéssel rendelkező településnek, hanem figyelembe kell vennünk, hogy a város több olyan csoportnak és rétegnek is otthont ad, melyek nem alkotnak valamilyen szerves egységet, sőt még konkurálhatnak is egymással. Herbert Knittler és Georg Heilingsetzer e problematikát feldolgozó írása előtt Ferdinand Opll Bécs példáján keresztül a városi identitás fogalmát taglalja. Amint az az Osztrák Várostörténeti Munkaközösség 2003 őszi ülésén is megmutatkozott, a kortársak számára a város elsősorban az érzékelhető városképpel volt azonos. Az érzékelés nyomán értékelő vélemények is megfogalmazódtak, amelyeknek éppen az volt a tétje, hogy az emberek mit ismernek el és mit tekintenek városnak. Opll az önábrázolásokban a várost alkotó komponensek egész sorát ragadja meg, melyek meghatározták a város képét, és végső soron a város funkcionális megformálásán keresztül is lecsapódtak a városlakók, kiváltképp a városi vezetés tudatában. Erre szolgáltak a szimbólumokon és jeleken kívül a különböző építmények és műemlékek, melyeket sokszor a város jelképeinek deklaráltak. Ugyanilyen fontosak voltak a városnak tulajdonított részint történeti funkciók is, melyeket a hagyományok ápolásával is összefüggésbe hoztak. Ezeknek a konkrét és absztrakt megjelenési formáknak voltak a hordozói a bírók és a tanács mellett a céhek és legényegyletek, akik nem utolsó sorban egyházi körmenetek alkalmával mutatták meg a nyilvánosságnak saját identitásukról alkotott képüket. „Paucis sunt in civitate, quorum proavos vicinia novit." Herbert Knittler ezzel az Aeneas Silvius Piccolominitől származó idézettel kezdi értekezését, mely a késő középkori és koraújkori Ausztria városainak vezető rétegét (politikai elitjét) teszi vizsgálata tárgyává. Őt elsősorban a kontinuitás és a mobilitás érdekli, miközben a (becsült) lakosságszám említésekor előre megállapítja, hogy egy-egy városban három generáci-