Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Köbölkuti Katalin (szerk.): ,,Alkotni, teremteni kell. "Éhen Gyula emlékezete Ismerteti : SlPOS ANDRÁS

„Alkotni, teremteni kell" Éhen Gyula emlékezete Szerk.: KÖBÖLKUTI KATALIN. Szombathely, Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata - Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, 2004. 256 p. A hazai történetírásban ritka vállalkozás egy városvezető pályájának, működésének a megemlékezésen túlmenő elemző feldolgozása. Holott mindenki tudatában van annak, hogy a települések közötti „erősorrend", a városok versenyében felmutatott eredmény csak részben az ún. kemény faktorok eredője. Ezek csupán lehetőségeket jelentenek, melyeknek megragadása vagy elmulasztása mindig egy helyi közösség, illetve helyi vezető réteg teljesítménye vagy kudarca. De milyen tényleges mozgástér kínálkozik adott korszakban és feltételrendszerben a helyi közösségek számára, és melyek a siker vagy kudarc belső összetevői? E kérdések egy-egy fontos szerepet betöltő polgármester tevékenységén keresztül a maguk konkrétságában vizsgálhatók és ábrázolhatók. A 19. század végén - Európa-szerte - hosszú távú átalakulás kezdődött el a városigazgatás funkciójában, eszközrendszerében és szerepfelfogásában. Tervezés, szolgáltatás, jövőbe tekintés, szakszerűség voltak az új orientáció fő ismérvei. A városi tér, az épített környezet alakításának sokrétű és kifinomult eszközrendszere alakult ki. A városigazgatás a korszak egyik kiemelten innovatív területe volt, amely bőven kínált kihívást és újszerű feladatot a tehetségek számára. Nem véletlen, hogy számos „nagy" polgármesterrel találkozunk ekkoriban, akinek nevét az utókor korszakjelölőként, vízválasztóként tartja számon városának életében. Ehhez a típushoz sorolható Éhen Gyula, akinek hat és féléves polgármestersége mint Katona Attila írja tanulmányában - „elegendő volt arra, hogy a város történetének provinciális múltja elváljon a modern kortól" (24. p.). A kötet írásaiból kibontakozik, hogy a jó adottságokkal bíró, nyüzsgő, de sok tekintetben még vidéki „sárfészek" jellegét viselő forgalmi, vasúti csomópont miként ugrott urbanizációs vívmányok, infrastruktúra tekintetében rövid idő alatt az országos élvonalba (számos nagyobb és „előkelőbb" státuszú várost utasítva maga mögé), sőt túlzás nélkül állítható, hogy felzárkózott a korabeli (nyugat)-európai szinthez. Éhen nem csak vállalkozó szellemű és jó szervezőkészségű „városmenedzser", hanem - Mclcga Miklós megállapítása szerint „a funkcionális értelemben is modernizálódó, szolgáltatásszervező város egyik legkorábbi hazai ideológusa" is volt (66. p.). Azon ritka polgármesterek közé tartozott, akik a városról és a városvezetői munkáról vallott felfogásukat elméleti írásokban, könyvekben is igyekeztek kifejteni. A korabeli vidéki városvezetők közül már a maga idejében és az utókor számára is ő volt a legismertebb. Jelen kötet alapját a születésének 150. évfordulója alkalmából 2003-ben rendezett konferencia előadásainak tanulmánnyá érlelt változatai adják. Egy kivétellel (Gyáni Gábor) helyi kutatógárda munkái, akik láthatóan jól kihasználták az alkalmat az Éhen korával és személyével kapcsolatos alapkutatások újbóli fellendítésére, az életpálya eddig homályban maradt dimenzióinak megismerésére. A tanulmányok zöme kiterjedt levéltári és könyvtári kutatómunkára épül, bővelkedik új infonnációkban. Éhen látványos