Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
RECENZIÓK - Vonyó József (szerk.): Várostörténet, helytörténet. Elmélet és módszertan Ismerteti: NAGY ÁGNES
radt megfogalmazása adhatna kontextust mindannak, amit a kötetből a településmonográfiák kutatásszervezési mechanizmusairól megtudunk: ki a megrendelő, miért lép fel megrendelőként, és mi a célja megrendelésével? Amellett, hogy az önkormányzati szintű szakmai döntéshozatal segédeszköze, („segítik a település vezetését, gazdasági, kulturális, vallási stb. intézményeit, valamint vállalkozóit a hosszú távú, stratégiai jelentőségű döntéseik szakmai megalapozásában") a hely múltjának történeti reprezentációja egy polgármester politikai eszköztárába bekerülve a lokális hatalomnak a közösségi identitás megteremtésére vagy megerősítésére irányuló erőfeszítéseiben juthat fontos szerephez. Kérdés, hogy a helyi múlt felhasználásának társadalmi gyakorlatai előnyben részesítik-e azt a reprezentációt, amely „időben (a lakott település első történeti/régészeti nyomaitól a megrendelő, illetve a kutatók által meghatározott időhatárig) és tematikailag (természeti adottságok, demográfiai és társadalmi viszonyok, gazdasági fejlődés, életkörülmények, életmód, városigazgatás, politikai viszonyok, egyesületek, kultúra, sport stb.) a teljesség igényével, komplex módon tárja fel a település történetét". A városbiográfia újradefiniálása éppen ezzel a bevett, a várost a kronológiai és tematikai teljesség ideájában leképező, szakmai (várostörténeti) szempontból elméleti-módszertani tudatosságot nélkülöző helytörténettel szakítana. Ennek alternatíváját jelentheti az antropológia közösség-fogalmára és -értelmezésére épülő, a közösséget az emberi interakciókban való folyamatos alakulásában megragadó újradefiniált városbiográfia - helytörténet, amely a közösség és identitása konstruálódásának részeként tekint magára a település-monográfiára is. A konferencia-kötet eredménye célkitűzését illetően felemás. A helytörténet újradefiniálása részben megtörtént. De csak részben, mert az amatőr helytörténet szerepe, feladatai nem kerültek átgondolásra. Ugyanakkor az elmélet és a gyakorlat valódi kapcsolatfelvétele, maga a párbeszéd nem valósult meg. A helytörténetet a várostörténethez való viszonyában újragondoló elméleti rész és a további három fejezet - probléma-egység - között nem alakult ki kommunikáció. Mindhárom fejezet elmulasztja az elméleti részben kifejtett lehetőségekre irányuló reflexiót. Ennek következtében a kötet éppen a helytörténet - nem mennyiségi, hanem minőségi - stagnálását mutatja. Éppen az önreflexióval marad adós, ami a konferencia, illetve a kötet célja lett volna. Miközben az ehhez szükséges elméleti és módszertani eszközök rendelkezésre állnak a történetírásban - mikrotörténelem, történeti antropológia, historiográfia, vagy maga a kollektív identitás - kollektív emlékezet problematika -, a kötet éppen ezeknek az eszközöknek a megismertetésével és átadásával nem boldogul. Célja az lett volna, hogy a helytörténet kilépjen a professzionális várostörténet által használhatatlannak és tudománytalannak minősített státusából, és ezáltal mellőzött helyzetéből, amihez a várostörténet és a helytörténet mai lehetséges kapcsolódási pontjait kell megtalálni. Ehhez az elméleti, módszertani és személyes kapcsolatteremtés alkalmát kínálta. Azonban már maga a címválasztás - „Várostörténet, helytörténet" - a „várostörténet" és a „helytörténet" felsorolásszerü egymás mellé helyezésével elárulja, hogy nem teremt közöttük kapcsolatot. A „várostörténet" és a „helytörténet" között hiányzik a kettőt