Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
RECENZIÓK - Vonyó József (szerk.): Várostörténet, helytörténet. Elmélet és módszertan Ismerteti: NAGY ÁGNES
kapcsolásával problémaorientált és antropológiai megközelítéssel dolgozó városbiográfia művelhető. Az antropológiai szemléletű városbiográfia két irányból is képes kiszabadítani alárendelt státusából a helytörténetet. A várost mint közösséget egyedi szerveződésében, azt mint belsőleg koherens társadalmi szerveződést vizsgáló szemlélet a mikroszint önmagáért való értelmezhetősége mellett foglal állást: a városbiográfia mint városi mikrotörténelem művelhető. A városbiográfiai jellegű helytörténet kiléphet mellőzött helyzetéből a makroszintű gazdasági- és társadalmi folyamatok színtereként, azok által determinálva értelmező társadalomtudományos (strukturalista és kvantitatív) megközelítést felváltó antropológiai szemlélet révén, amely az egyedi várost az azt szervező társadalmi interakciókban értelmezi. A városbiográfia mint műfaj a megismerés mikroszintű léptékének köszönhetően az önmagáért létező státusát nyerheti cl a professzionális várostörténet-írás terrénumán. Ugyanakkor az antropológia interakcionista megközelítése a helyi múlt és a helyi identitás támpontjaihoz is képes visszakapcsolódni. A közösség kétszintű fogalmára alapozva - amikor a közösség egyrészt a kutatás tárgyát, másrészt a befogadó közeget is jelenti - újradefiniált városbiográfiát - helytörténetet illetően a következő kérdést kell feltenni: vajon a helyi közösség és az őt képviselő helyi politikai hatalom képes-e ezzel a megközelítéssel azonosulni? El tudja-c fogadni identitása reprezentációjaként az antropológiai szemléletben mikxotörténelemként művelt városbiográfiát? És ha az újradefiniált városbiográfia ismét a helyi múlt reprezentációjaként nyer meghatározást, milyen szerepet kapnak e reprezentáció konstruálásában a helyi közösség (amatőr) helytörténész tagjai? A konferencia és a kötet e téren adós marad a válasszal. Az elméleti blokk két várostörténészének gondolatmenete ezen a ponton - a városbiográfia mint a helyi múlt és a helyi identitás reprezentációja - nem lép tovább. A kötet további három fejezetének témái azonban - mint problémacgységek - e kontextusba ágyazva nyerhetnének értelmet és dinamikát. A várostörténet - helytörténet - városbiográfia problematikába témafelvetésüknél fogva érzékenyen illeszkedő fejezetek azonban nem adnak válaszokat, nem mutatnak fel megoldási lehetőségeket. Eszerint az elméletileg átgondolt szerkesztés helyett inkább csak a gyakorlati tapasztalatok nyomán támadt ösztönös ráérzésről lehet szó. A „Nemzetközi kitekintés" a Kárpát-medence, a szomszédos országok, illetve a közép-európai térség várostörténetének mai állásáról ad körképet. Az egyes tanulmányokból azonban nem nyerünk módszeres áttekintést. Hiányzik az elméleti és módszertani átgondoltság és reflexió azt illetően, hogy milyen irányzatok milyen megközelítésekkel, módszerekkel és forrásokkal dolgoznak. Ö. Kovács József a németországi várostörténetből az összehasonlító módszer és a fogalomtörténeti megközelítés (különösen a középosztály - polgárság problematika) kiemelése mellett az iparosodás - urbanizáció városi társadalmak rétegződésére gyakorolt hatását vizsgáló empirikus munkákat veszi számba. Deák Ernő az osztrák várostörténeti kutatás kapcsán általában a várostörténet - és nem egyes irányzatok - intézményes alapjainak bemutatására helyezi a hangsúlyt. Viliam Cicaj a szlovákiai kutatást teljes bőségében, elméleti-módszertani rendszerezés nélkül mutatja bc. Lengyel Tünde tanulmánya a
