Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Sonkoly Gábor: Erdély városai a XVIII—XIX. században Ismerteti: GYŐRI RÓBERT

SONKOLY GÁBOR Erdély városai a XVIII-XIX. században Budapest, Atelier - L'Harmattan, 2001. (Atelier füzetek 2.) 279 p. „Ma a kvantitatív történetírás már nem divat" - kezdi monográfiájának előszavát a Bemard Lcpetit-től származó idézettel Sonkoly Gábor. Ez a felütés nem csak azért érdekes, mert akitől származik, maga is a kvantitatív módszer elmélyült ismerője volt. Nem is csak azért, mert a szerző éppen ennek a perifériára szorult matematikai-statisztikai eszköztárnak a híveként - bár nem utolsó mohikánjaként - vágott neki többéves kutatásainak, aminek összegzése ez a munka. Hanem azért is, mert a történeti antropológiának és a mikiotörténelemnek a kilencvenes évek második felében lezajlott térhódítása, miközben a makroszemlélctü megközelítésektől való - hosszabb távon is tartós - elfordulást eredményezett, addig ma a kvantitatív módszereknek egyfajta visszatérését tapasztalhatjuk a honi társadalomtörténet-írásban. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezekben az időkben a szociológiában is tapasztalható volt a módszertani eszköztár pluralizálódása, de a survcy-nek tulajdonított központi szerep sohasem kérdőjclcződött meg. Nem is beszélve a hazai geográfiáról, ahol az elmúlt másfél évtizedben a regionális kutatásokban a kvantifikáció reneszánszát éli, és a statisztikai módszerek a veretes tradícióira oly büszke magyar történeti földrajzban is polgárjogot nyertek immár. A kötet szerkezetileg három nagyobb egységre bontható. A bevezetésben a kutatás tárgyának meghatározása után Sonkoly számba veszi a koraújkori város, illetve városhálózat/városrendszer fogalmának meghatározására alkotott - nyugat-európai definíciókat, majd ismerteti a kutatásához használt forrásokat. A városhálózat átalakulását három megközelítésben vizsgálja: a lényegében ugyanarra a statisztikai módszerre épülő elemzését háromszor megismétli, a vizsgálatba vont települések körét bővülő szempontrendszer alapján - folyamatosan pontosítja. Ezt követi egy rövid, a monográfia szerkezetébe alig illeszkedő fejezet, amelyben a XIX. század eleji Kolozsvárt - a betelepülés kapcsán - megosztó ellentétbe nyerhetünk bepillantást. A kutatás következtetéseit összegző fejezet után a monográfiát egy terjedelmes melléklet zárja, amelyben a szerző a legfontosabb adatokból közöl válogatást, illetve térképeken mutatja be vizsgálatának eredményeit. A munka célkitűzésében Sonkoly Gábor három kitüntetett kérdést nevez meg: 1. Létezett-c a koraújkori Erdélyben önálló városrendszer? 2. Melyek azok a települések, amelyek megfelelnek a koraújkori város kritériumainak, megalkotható-c valamiféle történeti városdefiníció? 3. Miben áll a városok különállása, hogyan reagálnak a városok az egységesítésre törekvő külső hatásokra? A dolgozat - terjedelmét és mélységét tekintve - központi eleme az önálló erdélyi városrendszer létének és a városrendszer átalakulásának vizsgálata. Ez első renden a városok egymás közti, illetve a város és vidéke közti kapcsolatok számbavételével, a városi funkciók feltérképezésével lenne megoldható. Mivel a történeti források szűkössége miatt ez nem kivitelezhető, ezért a szerző közelítő mutatókkal - elsősorban a települések lé-