Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Granasztói György: A barokk győzelme Nagyszombatban. Tér és társadalom 1579—1711 Ismerteti: SONKOLY GÁBOR

GRANASZTÓI GYÖRGY A barokk győzelme Nagyszombatban. Tér és társadalom 1579—1711 Budapest, Akadémiai, 2004. 141 p. A várostörténet az 1960-as évektől kezdve a társadalomtörténet egyik legizgalmasabb aldiszciplínája volt Nyugat-Európában, az 1970-es évektől kezdve pedig a hazai történetírásban is. Ekkor fogalmazódott meg az a több nemzeti műhelyben sikerre vitt program, hogy a városmonográfiák hagyományos kereteit szétfeszítve, a lokális társadalmakon, közösségeken keresztül vizsgálják az újkori átfogó átalakulás aspektusait. A város ezen kutatások ideális terepének bizonyult, hiszen a modernizáció - akárhogy is definiáljuk e terhelt fogalmat - mindenképp együtt járt az urbanizációval és a polgárosodás nemzet-, vagy régiófüggő változataival. E fellendülés az 1990-es évekre intézményes eredményeit is meghozta: az egyes nemzeti kutatóhelyek között kutatói hálózat jött létre, megjelent a mérvadó folyóirat, valamint - a monografikus várostörténészeket tömörítő szövetséggel párhuzamosan - közös nemzetközi szervezet alakult, mely kétévente rendezi konferenciáját Európa más-más nagyvárosaiban. A társadalomtörténet részeként értelmezett várostörténet remekül fel tudta használni kérdésfelvetéseinél, illetve a kutatás módszertanában a bevett társadalomtudományok - szociológia, demográfia, társadalomföldrajz, közgazdaságtan - mellett az antropológia, az építészet és mindenekelőtt az urbanisztika és a területfejlesztés eredményeit. Az angol és a francia várostörténet ma már klasszikusnak tekinthető munkái a múlt század utolsó negyedében születtek, és az akkor zajló interdiszciplinaritás-viták kulcsmunkáinak számítottak. Az olasz és a német mikrotörténeti kutatások is kapcsolódtak ezen várostörténeti iskolák kérdésfelvetéséhez, módszertani és történeti eredményeihez. Az elmúlt évtizedben ugyanakkor a várostörténet invenciózusságának megtorpanását figyelhetjük meg: alig születnek izgalmas, újszerű munkák a várostörténészek tollából, és még várat magára az aldiszciplína korábbi karizmatikus személyiségeinek örökségét méltóan továbbvivő új generáció. Hogy miért volt szükséges erre a sommás megállapításoktól sem mentes bevezetőre Granasztói György legújabb kötetének bemutatása kapcsán? Azért, mert ez a munka - a szerző több évtizedes várostörténeti kutatásainak köszönhetően - egyrészt magában hordoz számos, a várostörténeti aldiszciplína imént összefoglalt történetéből adódó elemet, másrészt több olyan kérdést vet fel, illetve kutatási irányt mutat be, amely a jelenlegi helyzetből való továbblépésre ösztönöz. Nagyszombat városa a maga partikularitásában jelenik meg, ám történetén keresztül a magyar és az európai (kora) újkori történelem alapproblémáira kapunk választ. A kutatás alapja a társadalomtörténettel szorosan összefonódott várostörténet kezdeti szakaszára jellemző kvantitatív feldolgozás, legfontosabb forrása a városi adóösszeírás, ám az argumentáció során és a kutatási eredmények bemutatásakor - a kortárs olvasó elvárásaihoz is igazodva - a kvantitatív elemzés erősen finomítva, a matematikai nyelvet mellőzve jelenik meg, így csak sejthetjük, hogy a kiterjedt térképállomány és a változások kulcsmu-