Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Beluszky Pál: Az (egykori) szabad királyi városok a dualizmus kori városhálózatban

zövárost vagy községet is, jelezve a szabad királyi városok településhálózatban elfoglalt pozícióit. A három hierarchia-szint közül az „elit" városok köre, a legfelső szint meglehetősen homogén csoportot alkotott a 19. század első felében s pályájuk a 19. század második felében, a 20. század elején is hasonlóan alakult. (Kivételt képezett Pest-Buda; a városkettős már a 19. század első felében az ország egyértelmű s a magyarországi településhálózatban már ekkor kiemelkedő súlyt képviselő gazdasági, szellemi és adminisztratív központja, legfeljebb a politikai központ szerepén kellett Pozsonnyal és Béccsel osztoznia. Itt nem részletezhető okok miatt súlya a 20. század elejére méginkább kiemelkedővé vált-pl. az akkori országterület lakosságának nem egészen 5%-át tömörítő városban tanult az ország egyetemi hallgatóinak 61,9%-a, itt vették fel a jelzálogkölcsönök 61,3%-át, innen kezdeményezték a telefonhívások 41,5%-át, a fővárosban dolgozott a gyáripari keresők 32,7%-a stb. -, külön „osztály" képezett a magyarországi városhálózatban.) A városi szerepkörük s becsült gazdasági súlyuk alapján a 19. század elejének 28 vezető városa közé mindössze három került be szabad királyi rang (ill. Nagyvárad esetében püspöki városi jogállás) nélkül: Miskolc, a népes kamarai mezőváros, az Alföld s a Felvidék közötti árucsere egyik legfontosabb központja (Bácskai VeraNagy Lajos rangsorában 1828-ban az 5. [!] helyet foglalta el, Gyimesi Sándornál a 12.); Kecskemét, az 1820-as években kb. 35 ezer lakosú, megváltakozott mezőváros (Gyimesi Sándornál a 27. helyen, a választott módszer miatt az alföldi mezővárosokat háttérbe szorító Bácskai-Nagy rangsorban a 42. helyen); s Baja, a 19. század első felében rövid virágkorát élő, a Duna vízi útja mellett nagyszabású terménykereskedelmet lebonyolító mezőváros. (Esetleg Pápa kerülhetne e csoportba, a Kisalföld tehetős terménykereskedő és kézműves városa, református egyházi-iskolái központ, Gyimesi Sándornál és Bácskai-Nagynál egyaránt az első 25 város között). A polgári igazgatás kiépülésekor Nagyszeben és Brassó kivételével törvényhatósági jogot szereztek (e két város esetében sem a városi funkciók hiánya lehetett az oka annak, hogy kiszorultak a törvényhatósági jogú városok közül, hisz gazdasági súlyuk jelentős - Nagyszeben a 20. század elején Budapest után a legnagyobb pénzintézeti vagyonnal rendelkezett! -, Brassó regionális központi szerepet töltött be s az 1910-es hierarchikus rangsorban a 13., Nagyszeben a 19.). 3. táblázat. A szabad királyi, püspöki, bánya- és erdélyi taxás városok hierarchikus szintje a 19. század elején* Hierarchia szint „Modern" városok Tradicionális városok 1. Pest 1. Miskolc 1. Kassa FEL2. Buda 2. Kecskemét 2. Debrecen SŐ 3. Pozsony 3. Baja 3. Nagyvárad P SZINT 4. Temesvár 4. Pécs 5. Zágráb 5. Marosvásárhely