Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Beluszky Pál: Az (egykori) szabad királyi városok a dualizmus kori városhálózatban

szerepe volt a városfejlődésben, részben közvetlenül (Budapestnek nyújtott kölcsönök ill. itteni beruházások, bankalapítások), részben közvetve, pl. a vasútépítések finanszírozása révén, vagy az „agrárbizniszben" való részvétellel. A gazdasági fellendülés része volt az agrárkonjunktúra; az Angliában tetőző, Nyugat-Európában kibontakozó ipari forradalom tovább növelte az élelmiszerek, mezőgazdasági nyersanyagok iránti igényt. Hazánkban minden „összejött" ahhoz, hogy az agrárkonjunktúra újabb szakasza kibontakozzék: az Ausztriával fennálló vámközösség előnyös piaci pozíciókat biztosított a magyarországi termények számára a Monarchia területén. Az állandó kereslet hatására kedvezően alakultak az árviszonyok. Az ármentesítések nyomán növekedett a szántók területe, a legfontosabb kiviteli cikkek tennőterülete. A vasútépítések nyomán az ország egész mezőgazdasági müvelésre alkalmas területén megteremtődtek az agrártermékek piacra juttatásának feltételei, újabb körzetek kapcsolódtak bc a mezőgazdasági kivitelbe. A mezőgazdasági termelés technikája - részben épp a növekvő pénzbevételek eredményeként - fejlődött, a termésátlagok emelkedtek. A kiegyezés és a századforduló között a búzatermelés két és félszeresére, a kukoricatermclés hétszeresére, a cukorrépa-termelés hatszorosára emelkedett. Az agrárkonjunktúra alakulása meghatározó jelentőségű volt a településfejlődés szempontjából is, legalábbis a századfordulóig. A dualizmus kori gazdaság- és településfejlődés ugyanis mindvégig agrárországban zajlott, a belső tőkeképződés legfontosabb forrása továbbra is a mezőgazdasági termés és az agrártermékek kereskedelme maradt. A gazdasági fejlődés középpontjában Magyarországon a 19. század második felében a bányászat vagy a gyáripar arányaiban látványos növekedése ellenére - az agrártermelés tőkés átalakulása, technikai, agrotechnikai modernizációja állt; a mezőgazdasági termékek felvásárlása, kereskedelme, szállítása (a vasútépítések elsőrendű ösztönzője az agrárbiznisz volt), feldolgozása (malom-, szesz-, cukoripar stb.), kivitele, a mezőgazdasági termelést szolgáló hitel- és biztosítási intézetek kiépítése, a mezőgazdasági gépgyártás stb. E tényezők biztosították a településfejlődés legfontosabb forrásait is. Másrészt az agrárkonjunktúra formálta az ország térszerkezetét is. Az agrárbiznisz - „összefogva" a szállítás modernizációjával (vasút, gőzhajózás) - természetszerűleg az ország kedvező agráradottságú nagytájait (Alföld, Kisalföld, Dunántúl, Bánát) juttatta előnyös helyzetbe, a gabonatermelés és a terménykereskedelem központjait, az agrárbiznisz egyéb összetevőinek - pénzintézetek, élelmiszeripar - telephelyeit, ugyanakkor nem érintette meg a Felföld vagy Erdély városait. Gyorsította és ösztönözte a magyarországi gazdaság modernizációját, hogy míg a tőkés fejlődés élenjáró országokban a gazdaság igényei kényszerítették ki a technikai-technológiai modernizációt - az „ipari forradalmat" - s így az viszonylag lassú folyamat volt a 18. század végén, a 19. század első felében, addig Magyarország „készen kapta" ezen eszközöket. Legalábbis az ipari forradalom első hulla-