Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében
dott, aki foglalkozása alapján feltehetően a városi társadalom peremén lévő napszámosok közé tartozhatott. Egyébként Spitzel maga sem minősíthető sikeres pozsonyi bevándorlónak. Ugyan 1810-ben megszerezte a polgári címet (esküjét ugyanazon a napon tette le, amelyiken az esküvőjét tartotta), és mind a polgár-kezesei, mind a házassági tanúk választott polgárok voltak (egyikük, a nagy múltú családból származó Schönhoffer Frigyes kovácsmester mindkét eseményhez tekintélyét kölcsönözte, majd gyerekeinek keresztapja is lett), ám a felesége halálát követő újraházasodásakor, 1828-ban az említett szőlőműves lánnyal tartott esküvőn már sajtárus sógora, vagyis egy kevésbé rangos személy volt a tanúja. Az egyre kevésbé piacképes szűcs mesterséget tanult Liptsey tehát hiába költözött be a városba, ott a polgári címet nem szerezte meg (az Spitzel volt!), valamirevaló vagyont sem tudott felhalmozni, és kapcsolatai is marginális helyzetről tanúskodnak. Utolsóként lássunk egy példát az elhúzódó, ám összességében tisztes eredményt produkáló felemelkedésre. A bayreuthi kerületben, egy mészáros fiaként született Zettwitz János Ádám 1807-ben vette feleségül Pozsonyban a főrévi fogadós özvegyét, Hammné Weiss Katalint, akinek kezével a fogadó birtokába is bekerült. A nyitrai Duna-ág partján fekvő, a pozsonyi egyházközséghez tartozó Főrév alkalmas helynek bizonyult arra, hogy a család következő nemzedéke már beköltözhessen Pozsonyba: a szappanfőzőnek tanult János Kristóf 1842 májusában tette le a polgáresküt, négy nappal azután, hogy feleségül vett egy bazini születésű özvegyasszonyt (akinek előző férje, Pfaff Gottfried maga is pozsonyi szappanfőző polgár volt). Nemcsak a hagyományosan tekintélyes szappanfőző mesterség biztosított presztízst a Zettwitz családnak, hanem az is, hogy János Ádám lányát a következő évben egy választott polgár fia, Grünenwald Keresztély Mátyás fazekas vezette oltárhoz. Ezek alapján a Zettwitzek sorsát úgy értékelhetjük, hogy noha lassan, lépésenként, de sikeresen beilleszkedtek a pozsonyi polgári közösségbe. Az elmondottak összegzéseként megállapítható, hogy más szabad királyi városokhoz hasonlóan a korabeli Pozsonyt is fokozatos bezárkózás jellemezte, sőt a városi tanács egyes jelek szerint más városoknál konzervatívabb módon mérlegelte a polgárfelvételi döntéseket. A polgári cím felvételét eredményező pozsonyi letelepedés ugyanakkor igen széles kiterjedésű területre gyakorolt vonzó hatást, és nem jellemző, hogy a Pozsonyhoz közeli települések túlnyomó szerepet játszottak volna a származáshelyek között. Másfelől a polgári cím elnyerését nem csupán a bevándorlók tartották fontos célnak, hanem továbbra is törekedtek erre a helyi polgárság (köztük szembeszökő mértékben a kézművesek) fiai is, amint ez a családrekonstrukció módszerével feltárt családok vizsgálatából, az elutasított kérvényezők újbóli próbálkozásaiból és a magas életkorban felvettek számából is kitűnik. Minden általánosítás mellett is jól látszik azonban, hogy a polgárrá válás során sokféle egyéni stratégia érvényesült, és hogy a polgári jogállás megszerzése csak egy volt a sikeres beilleszkedés tényezői közül.
