Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében
hagyományosan a legvagyonosabb és a legtekintélyesebb polgárokat tömörítő külső tanács a polgárságon belül is fokozottan elzárkózott a kívülről érkezők elől. 42 A késői rendiség korában a polgárfelvételi gyakorlat egyik újdonsága a városba költözött nemesek és honoráciorok növekvő mértékű, noha a polgárság létszámához mérten elhanyagolható polgárjogban részesítése. Ebből a szempontból sajátosnak tekinthetjük Pozsony esetét. A polgárkönyv és a Helytartótanácsnak felterjesztett névjegyzékek alapján úgy tűnik, hogy csak 17 olyan személy nyert polgárjogot, aki főnemes státusú volt, a nevét a 'von' vagy 'de' szócskával írta, vagy Edelmannként minősíti a forrás. Ez a szám azonban nem csupán azért torzít, mert (Scharitzer György ügyvéd személyében) olyan név is szerepel rajta, aki minden jel szerint polgári származású volt, és nemesítéséről nem tudunk, vagyis a 'von' az ő esetében az úri foglalkozásnak jár ki, hanem főleg azért, mert az anyakönyvek másokat is nemesként tüntetnek fel. 43 Az evangélikus vőlegények között ugyanis még 24 polgár nemesi jogállását sikerült kideríteni, és valószínűsíthetjük, hogy a nemes katolikus polgárok névsora is hiányos, amit más források segítségével ki lehetne még egészíteni. A különböző forrástípusok eltérő gyakorlata feltehetően azzal magyarázható, hogy míg az anyakönyvek a társadalmi helyzet leírásánál a komplexitásra törekedtek, addig a polgárfclvételi jegyzékekben csupán a későbbi adózás jogcímét rögzítették. A polgári cím nem függött össze ugyanis a nemesi jogállással, és a városi tisztviselők láthatóan nem is tartották fontosnak hangsúlyozni a nemes személyek jelenlétét. Ha csak az evangélikus nemes polgárokat vesszük közelebbről szemügyre, akkor megállapíthatjuk, hogy a 18 családból származó 24 személy az összes evangélikus polgár 2,2%-át alkotja. Bácskai Vera a reformkori városokban élő nemesség négy kategóriáját különböztette meg - a városba betelepülő, tehetős „tisztviselő nemességet"; a vagyontalanságuk elől a városokba menekülő és ott értelmiségi megélhetést kereső birtoktalan vagy kisbirtokos kisnemeseket; a saját teljesítményük alapján nemességet nyert polgárokat; végül az életmódban és felfogásban a kézműves polgárokhoz hasonló helyzetű, iparűző nemeseket -; közülük azonban csak a utóbbi két csoport tekinthető számosnak. Az utóbbi típusba tartozik 4 mészáros és 3 lakatos, míg a 9 kereskedő és a 3 patikus közül többen egy vagy két nemzedékkel korábban nemesített kereskedők vagy lelkészek leszármazottai. Ezzel szemben a Pozsonyban élő nemes ügyvédek és uradalmi tisztviselők nevével nem találkozunk a polgárlistán. A katolikus polgárok körében viszont két főnemest is találunk - egy Brüdern bárót és a Pozsony melletti Wolfstalban birtokos Walterskirchen György Vilmos bárót, számos városi kezdeményezés társadalmi támogatóját -, és néhány birtokos köznemest is. 42 TÓTH 2004b. 243. p. 43 Például a győri eredetű, a marhakercskedés révén meggazdagodott Habermayer család 1760-ban nyerte nemességét, ám míg a pozsonyi egyházi anyakönyvek a 19. század első felében kevés kivétellel minden alkalommal 'von'-nal írják a nevüket és/vagy 'wohledclgeboren Herr'-nek nevezik meg őket, addig a polgárkönyvben a három Habermayer közül csak az egyik neve mellett szerepel a 'von'. [Habermayer András: 1803. márc. 29, Habermayer Ferenc: 1813. jún. 18, (von) Habermayer Rudolf: 1834. dec. 2.]
