Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében
A Pozsonyban a polgárság kebelébe felvett személyek számának évenkénti alakulását mutatja az 1. ábra. A grafikon egyik sajátossága a nagyfokú ingadozás, elsősorban a francia megszállások idején, valamint a polgári forradalom körül. így a nyugodt években 40-60 között mozgó polgárfelvételek száma 1810-ben hirtelen 175-re ugrik, amikor a város mintegy „pótolja" az előző évi megszállással összefüggésben „elmaradt" felvételeket, valamint - kisebb mértékben, hiszen az 1809-ben eltemetett 72 polgár száma ennyire nem kiugró - az elhunytakat. Ezután 1826-27,1837^40 és 1846-47 években mutat az átlagot meghaladó értéket, mely utóbbiak talán valamilyen módon az újabb gazdasági konjunktúrával és a reformkori diéták időszakaival függhetnek össze, bár az időbeli egybeesés láthatóan korlátozott. Ha viszont eltekintünk a rövid távú mozgásoktól, viszonylag stabilnak tűnik a polgárfelvétel dinamikája. Az 1802 és 1810 közötti időszakban évi átlag 81 polgárt vettek fel, ám ezt a Pozsony számára bevándorlási forrást nyújtó közép-európai térség állandósult háborús állapotával magyarázható magas értéket a következő évtizedek mérsékeltebb átlagai- 1811-1820: 60,1821-1830: 55,1831-1840: 59 és 1841-1849: 51 fő - követték. 22 Ehhez hozzátehetjük, hogy az 1768 és 1785 közti időszakban évente átlagosan 76 új polgár nevét jegyezték be a polgárkönyvbe - ezen belül 1769 és 1777 között, tehát a Mária Terézia nevéhez kötött „fénykor" időszakában évente 56 főt, míg 1778 és 1785 között, vagyis átnyúlva a Pozsonyra nézve „hanyatlást" hozó jozefinus évtized közepéig (némileg meglepő módon) ennél jóval többet: évi 79 főt, csekély szóródással. Ezek alapján megállapítható, hogy a polgárfelvétel hosszabb távon is kiegyenlített maradt, „normális" években 50-60 körüli, rendkívüli időszakokban akár 80 körüli felvételt eredményezve. Ez a helyzet csak a polgári forradalom után változott meg, amikor a polgári jogállást eredetileg körülvevő rendi társadalom jogi értelemben egy csapásra megszűnt. A kiváltságokat immár formálisan sem biztosító polgári címet ezentúl is odaítéli a városi tanács, 1850-ben például 92 kérvényezőnek. Ám ezután gyors csökkenésnek indul az új polgárok száma, 1852 után pedig már csak egyetlen évben haladja meg a tízet (1857-ben). A polgárkönyv utolsó bejegyzései 1870-es keltezésűek. 23 A polgárjegyzékck statisztikai elemzésre leginkább alkalmas adatai a felekezeti hovatartozásra, a származáshelyre és a polgárfelvétcl jogcímeként bejegyzett foglalkozásra vonatkozók. Közülük a vallási megoszlás látszik a legegyszerűbb kérdésnek. A (Függelékben közölt) 1. táblázat a felekezeti megoszlás nominális változásait, a 2. ábra a katolikusok és az evangélikusok arányának változásait ábrázolja évtizedenként bontásban. 22 A grafikon csúcspontjai és hullámvölgyei csak ritkán esnek egybe a Kassán megfigyeltekkel: ott az 1781 és 1848 közti időszakban 1806-ban és 1843-ban vettek fel kimagaslóan sok új polgárt, ill. 1797-ben és - itt az egyezés - 1824-ben pedig a legkevesebbet. Az évtizedes léptékű vizsgálat viszont azonos tendenciát jelez Kassán, Pozsonyban és a vizsgált dunántúli városokban: az 1820-as évekre csökkenés, az 1830-as évekre növekedés jellemző. BÁCSKAI 2003. 105. p.; CZOCH 2003. 147., 154. p. 23 Kassán viszont egészen 1926-ig vezették a polgárkönyvet. CZOCH 2003. 146. p.
