Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Orosz István: A szabad királyi városok és mezővárosok gazdálkodása a 18-19. században
OROSZ ISTVÁN A SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK ÉS A MEZŐVÁROSOK GAZDÁLKODÁSA A 18-19. SZÁZADBAN Az előadás 1 időbeli keretei kötelezően előírták számomra, hogy a címben jelzett témát szűkítsem, s csak az alföldi szabad királyi városok és mezővárosok gazdálkodásáról szóljak. Nem valamennyiről, hanem csak két szabad királyi városról: Debrecenről és Szegedről s három mezővárosról: Hajdúnánásról, Berettyóújfaluról és Mezőberényről. Teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy e települések összehasonlító vizsgálata jellemzőnek tekinthető a nagyhatárú alföldi szabad királyi városokra és mezővárosokra, s a gazdálkodásuk múltjából levont következtetések általánosíthatók az alföldi régió viszonyaira. Választásomat, nem tagadom, befolyásolta, hogy az öt település közül három történeti monográfiájában én írtam a 18-19. századról szóló fejezeteket, Szeged és Mezőberény esetében pedig olyan történeti feldolgozás áll rendelkezésünkre, amely feltétlenül alkalmas az összehasonlító vizsgálatok elvégzésére. Ugyanakkor a kiválasztás egyáltalán nem volt önkényes. Hajdúnánás tipikus példaként szolgálhat a szabad kerületek: a Jászkunság és a Hajdúság városi fejlődésének bemutatására, Berettyóújfalu és Mezőberény pedig az 1848-ig földesúri hatalom alatt élő mezővárosok viszonyainak elemzésére. A két szabad királyi város, Debrecen és Szeged múltjának vizsgálata pedig arra ad lehetőséget, hogy a tágas határnak a gazdálkodásra gyakorolt hatását elemezhessük. Mindezek mellett még egy megjegyzést kell előrebocsátanunk. Közismert, hogy a 18-19. században mind a szabad királyi városokban, mind a jelentősebb mezővárosokban számottevő városgazdálkodás folyt a regáliákból, a közösség számára fenntartott földekből, esetleges ipari létesítményekből és egyéb forrásokból származó jövedelmekkel. Ez az előadás azonban nem ezzel, hanem a lakosság gazdálkodásával, a táj jellegének és az előadó felkészültségének megfelelően elsősorban mezőgazdasági termelésével foglalkozik. Az alföldi városokat és mezővárosokat, mint ismeretes, a 18-19. században általábanjellemezte a tágas határ, amely természetesen befolyásolta a lakosság gazdálkodását. Ezt mondhatjuk el a kiválasztott öt településről is. Debrecen határa meghaladta a 166 ezer kataszteri holdat, Szegedé a 142 ezret, Hajdúnánásé a 46 ezret, Mezőbcrényé a 25 ezret, Berettyóújfalué pedig a 16 ezret. A természeti feltételek meghatározói voltak a gazdálkodás módjának is. Ezzel kapcsolatban az első és legfontosabb mcgállapíI 2003. november 17-én Budapest Főváros Levéltárában „Szabad királyi városok a magyar történelemben" c. konferencián elhangzott előadás szövege. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV I. 2006. 235-240. p.
