Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Bácskai Vera: „... a királyi városok által palléroztatnak az országok..."

BÁCSKAI VERA „...A KIRÁLYI VÁROSOK ÁLTAL PALLÉROZTATNAK AZ ORSZÁGOK..." A cím részlet Veszprém város 19. század elején benyújtott fclségfolyamodványából. A mondat egésze a következőképpen hangzott: „... a királyi városok által palléroztatnak az országok és népek, előmozdíttatnak a tudományok és mesterségek, könnyebbíttetik a kereskedés által az egész vidéknek élete módja." E rövid eszmefuttatás korántsem eredeti és egyedi, a városok fontossága Európában általánosan elismert volt, szerepükkel ekkor már a hazai kortársaknak az ország felemelkedését szívén viselő többsége is tisztában volt. Legfeljebb azon gondolkodhatunk el, hogy a folyamodvány írója miért szűkíti e szerep hordozóinak körét a királyi városokra, miért nem szól a városokról általában. Elsősorban azért, mert c folyamodvány epizód volt a veszprémiek szabad királyi városi státusz elnyeréséért csaknem egy évszázadon át folyó küzdelmében, kifejezve azt, hogy a rendi társadalomban csak ez a státusz biztosította a rendi állással járó valódi városi rangot. A veszprémieknek nem voltak kétségeik afelől, hogy valójában betöltötték e magasztos szerepet, hiszen azzal érveltek, hogy településük sok királyi városnál népesebb, és gabonakereskedése az egész országban a legelső piacok egyikévé teszi. Valójában - mai nyelven szólva - városi szerepkörük jogi elismeréséért folyamodtak. És ezt tette rajtuk kívül számos más, nagy népességű, a kereskedelem kiemelkedő fontosságú csomópontjául szolgáló földesúri város is, mint például Miskolc, Eger, Szombathely, Vác, többnyire eredménytelenül. Jogi állásukat tekintve a vizsgált korszakban - a 18. században és a 19. század első felében - a szabad királyi városok kétségtelenül uralták a helyzetet. Egyedül c települések számítottak városnak, ezek polgári lakói alkották a negyedik rendet. De mi volt valóságos helyük a városhálózatban, az ország gazdasági életében? Mennyiben volt privilegizált helyzetük ekkor is fejlődésük hajtóereje? Mennyit őriztek meg korábbi fejlődésük zálogának tartott autonómiájukból? Ezt próbálom meg nyomon követni a 18. század elejétől a 19. század közepéig. Témánk szempontjából a korszak durván két nagy szakaszra osztható. Az első, a töröktől való felszabadulástól a 18. század közepéig, második harmadáig tartó időszakban a szabad királyi városok, ha nem is töretlenül, megőriztek, átörökítették korábbi előkelő helyüket s bizonyos fokú homogenitásukat, mind a rendi társadalomban, mind a városhálózatban. A 18. század végétől, s főleg a 19. század első évtizedeitől már csak rendi társadalomban elfoglalt pozíciójukat őrizték meg, vezető szerepük, mint városcsoportnak (vagy egyedüli városoknak) egyre inkább illuzórikussá vált. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV I. 2006.227-233. p.