Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején

tanácsára, hogy „kegyelmetek a maga jurisdictiójával élvén, a kutya szülte törvénytelen korcsmájitul pálcája alatt levő minden személyeket sub severa poena eltilthat, mint Posonban és más nemes városokban is practicáltatik, hogy a bestia kurva fia akárki légyen, a közjót nem szeretvén, s odajárna innya vagy azokrul bort vitetne", a constitutio szerint úgy megbüntetnék, hogy egy icce bor áráért egy ökör árát fizesse.

86 A kancellárián levő urak, pl. Somogyi tanácsos ugyanezt javasolták Erdődynck is a Gückel-félc kocsma iránt.

87 Kétségbeesésükben a követek nem csak ilyen szokatlan káromkodásokra fakadtak, de majdhogynem a zsarolást javasolták. Szerintük Károlyit már eddig is meg kellett volna keresni, hogy ne avatkozzék „ily méltatlanul" ügyükbe, mert a declaratiókba kénytelenek lesznek beleírni, hogy ő „kuruci hatalmával resuscitálta ellenünk erőszakosan azt a korcsmáját, mely annak előtte igazán tolláltatott", ez pedig őt „kedvetlen emlékezetben és disgustusban hozza, kit is örömest eltávoztatnának," ha nem ártana nekik.

88 Április végén ismét a pénzt sürgették, mert ha annyit küldenénck, hogy „director uramnak és a kamarás uraknak kedveket tehetjük, remélhetjük, hogy a Károlyi korcsmája ellen a magok opiniójokat" fogják fenntartani, „de diseretizálás nélkül keveset remélhetünk, mert az úr most közel commorálva, a potioroknak naturálékkal is ottan-ottan a jószágábul kedveskedik".

89 Azt azonban nem tartják helyesnek, hogy Károlyival arról tárgyaljanak, hogy a város megvenné a nemesi telkét a kocsmával együtt, mert nem biztos, hogy meg tudnának alkudni, cs akkor Károlyi jussát legitimálnák, „mintha igazi privilégiummal bírna", és ettől „nagyobb szarva" lenne, ehelyett a kocsma cltöröltetésében kell munkálkodni.

90 A jogügyigazgató végül is a városnak kedvező véleményét küldte fel az udvarhoz, ő Bécsben az udvari kamara elnökével is megvitatta az ügyet, amire állítólag az udvari kamaránál is azt mondták, hogy „igaz pretensiója vagyon a városnak". Azonban már csak az uralkodó döntésére várhattak, mert „amint ennek előtte biztatásunk volt, az elmúlt".

91 Ezután már a diéta végét várták türelmetlenül, mivel pénzük is fogytán volt: „ihon vége nem tud szakadni ennek a rettenetes hosszas diétának".

92 Majényi János jogügyigazgatónak sem tudták szolgálatait honorálni: „jóllehet az opiniokat mind a diploma, mind penig a controversiában forgó Karolianum educillum cránt elkészítette 86 Uo. 87 Uo. Erdődi András levele, Becs, 1715. április 17. Somogyi titkár javasolta Erdődinek: „a város éljen a maga jurisdictiójával" tiltsák meg a lakosoknak a kocsma látogatását. 88 Uo. Ladányi Ferenc és Erdődi András levele, Pozsony, 1715. húsvét napján. 89 Uo. Ladányi Ferenc és Erdődi András levele, Pozsony, 1715. április 28. 90 Uo. 91 Uo. Ladányi Ferenc és Erdődi András levele, Pozsony, áldozócsütörtök. 92 Uo. Ladányi Ferenc, Erdődi András és Máthé Mihály levele, Pozsony, 1715. május 12. A felföldi vármegyék követei már márciusban protestáltak, hogy hazamennek, mert kifogytak a pénzből „s belefáradtak a sok költségben és az itt tekergésben". Ladányi Ferenc levele, Pozsony, 1715. március 7. KL F 20. 1715/598. A tanács is próbálta tartani a követekben a lelket, többször is bíztatták őket a mihamarabbi hazatéréssel. 1715 áprilisában a bíró megköszönte a küldött rctekmagot, majd azzal vigasztalta Erdődit, még ki sem fog csírázni a mag, és „csak azt látjuk, hogy itthon toppan". Uo. A szatmári tanács levele Erdődi Andrásnak, Szatmár, 1715. április 18. A kocsi elindításának hírére írták a követek: „kit is szívünk szakadva várunk". Uo. Ladányi Ferenc levele, Pozsony, 1715. április 25.