Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

IN MEMORIAM BENDA GYULA - Benda Gyula: A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség Keszthelyen

majd pedig ez utóbbit használtuk. A taxafizetés problémája történeti irodalmunkban nem feldolgozott, nem ismerjük, kik voltak erre kötelezve. A keszthelyi listák vizsgálata néhány elemre rámutat: az újonnan nemességüket igazolók 1770-ben a megyei generális conscriptióba egyenként össze lettek írva, s 1781-ig a dikális rendszerben adóztak, ezt követően átkerültek a taxalistákhoz (1780 után csak 1786-ból van regestrum, abban megtalálhatók). A birtokos nemesek (köztük a kurialista egytelkesek) nem fizettek taxát. Ha valaki bizonyította, hogy más községben possessionatus, nem írták össze állatait és termését, nem vetettek ki rá taxát. így maradtak ki idővel többen a jegyzékből (Lappai György, Nagy Péter, Doniján András, Doniján Mihály). Felmentést kaptak a megyei tisztségviselők: Kákosy Lászlót 1771-ben felvették a jegyzékbe, 1774-ben elhagyását esküdti hivatalával indokolták. A revíziók szerint az insurgensek, akik személyesen vettek részt a nemesi felkelésben, szintén mentességet élveztek.

2 Keszthelyen fokozatosan egyre több mentességgel találkozunk. 2. táblázat A taksás nemesség összeírásai 1765—1801 év taxakivetés taxafizető taksás 1765 56 1766 55 1767 55 1768 54 1769 63 1770 59 1771 55 67 1773 68 76 1774 78 1775 69 78 1776 53 80 1777 54 81 1778 58 82 1779 60 85 20 1773-ból és 1774-ből maradt fónt olyan jegyzék, amelyik a kimaradtakat vizsgálta, és megadta a kimaradás okát: ezek között találjuk a tévedés, a halál, az elvándorlás mellett a tisztségviselést és az insurgensséget. Persovits Istvánnál: „Anno 1741 personaliter insurrexit".