Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején

és a megnyert privilégiumot a kancellár parancsa ellenére Kéry nyomására végül maga Somogyi expediálta.

31 Az alsóbb szintű hivatalnokok közül Király Ádám protocollista neve szerepel a leggyakrabban, aki hosszú ideig udvari ügyvivőként is működött, és akihez más szabad királyi város, így Szeged is fordult. Úgy tűnik, a kancellárián több alsóbb fokú hivatalnokkal is összebarátkoztak, az egyik követ segített a fogalmazványok lemásolásában is, erre a kancellár megígérte, hogy minél hamarabb elintézik az ügyüket.

32 Itt különben - írta a követ - semmi sincs jó rendben, „felhányták" az aktákat, de nem sikerült megtalálni, amit kerestek, pedig majdnem fél napot eltöltöttek. A személyes kapcsolat révén tehát hozzáférhettek olyan iratokhoz, amelyeket a hivatali szabályzat szerint nem lett volna szabad megkapniuk.

33 Pozsonyban gróf Szunyogh György a Magyar Kamara tanácsosával és egyben alelnökével, illetve Majtényi János királyi jogügy igazgatóval voltak állandó kapcsolatban, bár az előbbi nem tartozott pártfogóik közé. Azonkívül a követek egymástól igyekeztek információkat szerezni. Állandó kapcsolatban álltak a többi követtel, a hírek körbejártak, és azok, akik éppen az uralkodónál jártak kihallgatáson, tájékoztatták a többieket. Az országgyűlés alkalmával a városi követek külön érdekcsoportot képeztek, de rendszeres kapcsolatban álltak saját régiójuk, a Tiszántúl követeivel is, és ha mást nem, a hazai híreket kicserélték egymással. Mivel a szatmári követek kénytelenek voltak állandóan Pozsonyban tartózkodni, szolgálatot tettek másoknak is. Ladányi, a németi jegyző többeket levélben tudósított, ahogy a tanácsnak írta: „akik reám bízták az magok dolgait, hogy ez eránt tudósítsam, mai postán mindenfelé megírtam". Olyan szervezett információs hálózat azonban nem működött, mint amilyen a felső-magyarországi városokban a 17. században létezett.

34 A kapcsolatokban nem elhanyagolható szerepe volt a felekezeti szolidaritásnak. Amikor az országgyűlésen az artikulusok revíziója folyt, a város megbízottja előtte végigjárta a protestáns követeket, és támogatásukat kérte, hogy a törvénycikk eredeti formájában maradjon, amit ezek meg is ígértek.

35 Utána „jó akaró uraimat" is végiglátogatta, sajnos, nem tudjuk, hogy név szerint kik voltak ezek. Néhányszor szerepel, hogy ebédre mennek egy-egy ilyen „jóakaróhoz", ahol aztán bizalmas információkhoz is jutottak. Az országgyűlésen a város jogállásának elismertetése mellett elsősorban a katonabeszállásolások és adóösszeírás ügye foglalta le őket. Az országgyűlésre összegyűlt rendek között különböző hírek keringtek („amint hirdetik az urak közül", „probabiliter mondják"), és mintegy mellékesen az otthoniakat is tájékoztatták ezek31 Erdődi András levele, Bécs, 1715. január 9. KL F 20, 1715/598. 32 Várad Mihály követ levele, Bécs, 1713. január 14. KL F 20. 1713/429. 33 Például a Magyar Kamara hivatalnokai egy 1561 -es rendelet értelmében az iratokról senkinek nem adhattak felvilágosítást, másolatot is csak az uralkodó engedélyével készíthettek. EMBER 1946. 129. p. 34 NÉMETH 1999. A híreket a felső-magyarországi városszövetség tagjai a közösen fizetett kémek, küldöttek, valamint az ugyancsak közösen fizetett bécsi ágensek révén szerezték. Kassa volt az informáicós hálózat központja, az itteni katonai és pénzügyi hatóságokkal a város nagykereskedői jó kapcsolatokat építettek ki, amelyeket a nekik nyújtott hitelek és hadiszállítások révén is megszilárdítottak. E kapcsolatok segítségével a 17. században sikerült egy hatékony és sikeres információs hálózatot kiépíteni. 35 Ladányi Ferenc levele, Pozsony, 1715. március 10. KL F 20, 1715/598.