Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején

fölötti rendelkezés jogát is, ezt azonban két nemesi tulajdonban levő kúria és a hozzájuk tartozó kocsma is sértette.

13 Az egyik kocsma az egykori szatmári várparancsnok, Georg Pankratius Gückel (vagy Gickl) tulajdonában volt, a másik pedig éppen a megye főispánjának és Kelet-Magyarország egyik legvagyonosabb és legbefolyásosabb emberének, Károlyi Sándornak a kezén.

14 Károlyi anyja révén jutott a szatmári kúriához, ezt anyja családja, a Sennyeiek még a 17. század közepén kapták, és tulajdonképpen nem egyedül Károlyi Sándor volt a tulajdonos, hanem osztatlan családi birtokban volt. A későbbi pereskedések során rengeteg ellentmondó adat került felszínre, így elég nehéz eldönteni, hogy milyen feltételekkel kapták a Sennyeiek az illető telket és kúriát. A város nézete szerint a kúria után nem járt kocsmáltatási jog, mivel igaz ugyan, hogy Károlyi apjának, Károlyi Lászlónak „cedáltatott" „jó meritumiért városunkban levő fundusán bornak és egyébb liquoroknak korcsomároltatása in anno 1677", de csak 20 évre, és 1697-ben, amikor lejárt a határidő, a szepesi és a magyar kamara javaslatára az uralkodó eltörölte a Károlyiak kocsmajogát.

15 Ezt Károlyi Sándor - a városiak szerint - csak a kuruc háborúk idején kényszerítette ismét a városra. A Károlyiak ezzel szemben azzal érveltek, hogy a nemesi telek nem esik városi igazgatás alá, jogaik ősibbek, mint a város új kiváltságai. A város a 17. század végén kihasználta Gückel várparancsnok önkényeskedését, mivel „szegény atyám idejében is azon házának szabad korcsmájáért örökké irigykedett, s temérdeket költetett" és a szepesi kamarával „külömb külömb hazug informatiókkal" letiltatták a kocsmáltatást.

16 Mért volt egy olyan hatalmas úr, mint Károlyi számára fontos egy városi kocsma? A küzdelem nem pusztán a presztízs megőrzéséért folyt, hanem valóságos tétje is volt. A 18. század elején ugyanis krónikus pénzhiány uralkodott Magyarországon. A kocsmák ekkor és még jó ideig az egyik legfontosabb és legbiztosabb jövedelemforrástjelentették mind a városok, mind az uradalmak számára. Ezt maga Károlyi Sándor nagyon érzékletesen fogalmazta meg fiához írt levelében: a kocsmák „az uraság leghasznosabb bányái".

17 Még fontosabbak voltak a kocsmák a városiak számára. A gaz13 Ez egyben szép példáját képezi a különböző kiváltságokból adódó joghatóságok területi összefonódásának. A magyarországi városfejlődésnek érdekes színfoltja a nemesek jelenléte a városokban. A török előrenyomulása következtében indult meg a nemesek városba való áramlása, és ez folytatódott a 17. században és a 18. század elején is. Ez sok gondot okozott a városoknak, mivel a nemesek gyakran ki akartak bújni a város joghatósága alól és megtagadták az adófizetést nemesi kiváltságaikra hivatkozva. Lásd RÁcz 1988. Szatmáron az uralkodó 16. században több nemesi kiváltsággal felruházott telket is adományozott. SZIRMAY 1809. 158-159. p. 14 A kiváltságos telkek és a kocsmajog kérdésére e tanulmány keretében nem térhetünk ki, ezt a hosszan elhúzódó konfliktus egy külön tanulmányt igényel. 15 MOL P 392, 19. fiók Lad. 18. nr. 7. 16 Uo. nr. 13. 17 KOVÁCS 1988. 190.