Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

IN MEMORIAM BENDA GYULA - Benda Gyula: A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség Keszthelyen

abban különbözött, hogy valamennyi férfit igyekezett leszármazás szerint feltüntetni. A felsorolás az alábbi módon történt: Csák Franciscus cum fïliis Franciscus et Joannis, filius condam Michaelis. 13 A 19. század első felében még két hasonló kataszter készült. 1815-ben rendelte el a megye az elsőt, ennek a szántói járásra vonatkozó része 1821-ben került be a hitelesí­tett kötetbe (a munkálat 1829-ig elhúzódott, s a kötet gerincén is ez az évszám látható). Végül pedig 1845-ben készült el az utolsó. Mindkét alkalommal fontos elem a leszár­mazás, a megelőző időponthoz képest történt változások feltüntetése. 1845-ben a ka­taszter készülte során számos nemest tettek a kétségesek közé, akiket per útján nemességük igazolására szólítottak fel. 14 A nemesi kataszter - jóllehet egyértelműen a teljességre törekedett - Keszthely esetében nem mindig teljes. 1786-ban a háztartásfők (családfők) kerültek be ajegyzék­be, ez a korábbi katalógusok gyakorlatának folytatása. Nem ismerjük az összeírás uta­sítását, s így csak az eredmény alapján következtethetünk erre. Az ugyanekkor készült népszámlálásban 138 nemes férfit találunk, ha megkíséreljük figyelembe venni a fiú­gyerekeket is, a nemesi kataszter megközelíti a népszámlálás teljességét. 1790-ben (azaz 1792-ben) ez nem mondható el, jelentős a kimaradás. Még inkább meglepő az 1821. évi kataszter gyengesége, hogy egyetlen példát említsünk, Keszthelyen a legné­pesebb és egyik legrégibb család, a Csák kimaradt. Ezzel szemben az 1845. évi mun­kálat alaposnak ítélhető, itt a kétséges nemesek számának növekedése okozhat gondot (esetükben a gyermekeket nem tüntették fel). Összefoglalóan azt kell mondanunk, hogy az 1845. évitől eltekintve nem valósult meg a teljes számbavétel, a korábbi kataszterek inkább a leszármazás dzsungelében se­gítenek tájékozódni (bár a mi rekonstrukciónk itt is sejtet tévedéseket). A 19. század húszas éveitől a megyei tisztújítások alkalmával készített nemesi szavazók összeírásai adnak létszámot és névsort a keszthelyi nemességről. Zala megye közgyűlése 1819. május 17-én fogadta el első szabályrendeletét a tisztújításról, ami­ben meghatározta, kik bírnak szavazati joggal. A tisztújításokat feldolgozó történész, Molnár András ezt az alábbiak szerint összegezte: „Eszerint szavazata volt a megyé­ben lakó és birtokos (vagy a megyén kívül lakó, de itt is birtokos) egyházi és világi fő­rendeknek, a köznemeseknek, mindezek özvegyeinek, a nemes születésű (vagy nemesített) és állandóan a megyében lakó katonatiszteknek, a még osztatlan birtokú, de már felnőtt örökösöknek, a nemes gyermekek gyámjainak (tekintet nélkül arra, hogy nemes ember-e a gyám), és a megye 1815. augusztus 28-án kelt, 1614. sz. végzé­se szerint a katolikus plébánosoknak. 15 A szavazati joggal bírók körét időről időre kis­mértékben módosították, például megvonták azt az özvegyektől és gyámoktól, de 13 Az 1790. évi kötet a nemesi összeírások közt található. ZML IV. 1. e Zala Vármegye nemesi összeírá­sai 1790. 14 A kötetek megtalálhatók ZML IV. 1. e Zala Vármegye nemesi összeírásai 1745. ZML IV. 14. k Ne­mességvitató perek. Érdemben itt csak a Talabér család igazolási iratai találhatóak meg, a többi csa­ládnál csak a szétküldött, nyomtatott formalevelet találjuk, hogy igazolják nemességüket. 15 MOLNÁR 1989. 18-19. p.

Next

/
Thumbnails
Contents