Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig

közötti, elsősorban a bcszállásolás, a portio (állami hadi adó), accisa (fogyasztási adó) kivetése, a katonák kereskedelmi, borkimérési tevékenysége miatti konfliktusokat.

30 A Budai Kamarai Adminisztráció kezdetben és később is bizonyos értelemben a Werlein-féle szakaszos fejlesztés jegyében járt el: 1696-ban elintézte a városoknak az újbóli adómentességet, vásártartási jogot adott, egyéb kisebb vámokat (pl. kövezetvámot) engedett át nekik,

31 később azonban inkább arra törekedett, hogy a városok kiválását megakadályozza. Ennek az volt az oka, hogy az adminisztrációnak fontos bevételei származtak a városokból, és amennyiben azok visszaszerzik jogaikat és azzal együtt jövedelmeiket, az veszélyezteti magának az adminisztrációnak a létét is. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a városok sokkal inkább bízhattak az Udvari Kamarában, ahonnan a problémákat összbirodalmi szintről tekinthették át. Tegyük hozzá azonban, hogy azon régi szabad királyi városok is, amelyek nem kerültek török uralom alá, a 17. század végére jelentős mértékben függő viszonyba kerültek a Habsburg-kormányzattal, elsősorban az Udvari Kamarával, illetve a lényegében neki alárendelt Magyar, valamint Szepesi Kamarával szemben. A kamarák számos területen beavatkoztak a városok autonómiájába, igyekeztek azokat ellenőrzés alá vonni igazgatási, gazdálkodási és vallási tekintetben is.

32 Hogy a városok nem oktalanul bíztak az Udvari Kamarában, azt jelzi éppen az a rendelet, amelyet 1696 szeptember 27-én adott ki a Budai Kamarai Adminisztrációnak.

33 A rendelet első pontja jól tükrözi a bécsi Udvari Kamara elvi hozzáállását a két város közjogi helyzetét és valóságos körülményeit illetően: Budát királyi székhelynek, a magyar királyság fővárosának, míg Pestet korábban híres kereskedelmi központnak és kereskedővárosnak nevezi. Tisztában voltak a kamaránál azonban azzal is, hogy a városok a visszafoglalás során teljesen leégtek, alig található bennük ép kőház, ezenkívül igen rossz - ti. helyzetű - polgársággal („schlechtes Bürgerschaf ft") rendelkeznek, ezért mind a városokat, mind pedig polgárságukat fel kell emelni. Első intézkedésként ezért a városi polgárok Kaufschilling lefizetése nélkül jutnak házhoz és telekhez, azonban telekátírási taxát és tizedet kell fizetniük és kauciót kell adniuk házaik újjáépítésére. A rendelet olyan intézkedések sorát tartalmazta, amelyek révén Buda és Pest egyaránt jobb helyzetbe került: így pl. „szabad" bíró-, ill. polgármester-választást biztosított: három olyan jelölt közül választhattak a polgárok, akiket a Budai Kamarai Adminisztráció az Udvari Kamara nevében elfogad, ezt követően a megválasztott polgármestert, bírót az Udvari Kamara erősíti meg (és nem az adminisztráció). A városi számadásokat ezentúl nem az adminisztrációnak, hanem a tanácsnak kellett benyújtani 30 BÓNis 1975. 160. p. 31 Ezeket részletesen ld. alább. 32 FELHŐ 1946. 241-267. p.; NAGY I. 1971. 37-40. p.; NÉMETH 2002. 160-162. p. NÉMETH 2003. 229-236. p. TÓTH A . 2003. 215-228. p. 33 Az Udvari Kamara rendelete a Budai Kamarai Adminisztrációnak a Johann David von Palm-féle bizottságjelentése alapján Buda kormányzását illetően. MOL E 280 21. es. fol. 397-401., eredeti, és egy másolata: fol. 392-393., 402-409. A rendelet 29 pontot tartalmaz, ebből az első 14 vonatkozik Budára, amelyeket Pestre vonatkozóan is végre kellett hajtani. Röviden ismerteti: TÓTH 1959. 118-119. p.