Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Oborni Teréz: A fejedelemség-kori erdélyi várostörténet kérdéseiről
újítva Báthory Gábor erre vonatkozó engedményét -, hogy bármilyen rendu s rangú, a falakon belül vagy kívül élő lakosai, kereskedelmi vagy magáncélra kivitt és behozott áruik után helyben, a város javára fizethessék meg a harmincadot vagy a huszadot, amiért cserébe a fiskusnak évi 900 forintot kellett fizetniük. 1620-ban Kassán kelt oklevelében ismételten megengedte a városnak, hogy kereskedői csak saját városukban harmincadoljanak, megváltásként pedig évi 1000 forintot kért a kincstárba. 22 E két kedvezményen kívül Bethlen más adományai is ismertek. 1614-ben például megszabta a városlakók számára, hogy a fejedelem részére milyen távolságig kötelesek szekerezésre, fuvarozásra. 1620-ban pedig a kolozsvári „áros embereknek" megengedte, hogy minden évben Erdélyben vehessenek ezer marhát, amelyeket külföldön értékesíthetnek, viszont ezek árán kötelesek behozni a legszükségesebb, hiányzó árucikkeket, a megfelelő vámok megfizetésével. A Bethlen által hiányolt árucikkek felsorolása is sokat mondó: posztó és selyem, aranyfonal és prém, fűszerszámok és gyolcs a leginkább kívánatos termékek. 23 Az előbbiekben - nyilván nem hiánytalanul - elősorolt kedvezmények is lehetővé tették, hogy a városban ezekben az évtizedekben jelentős építkezések folyjanak. Ez idő tájt erősítették meg a városfalakat és kapukat, új bástyákat építettek, tehát a város igen erőteljes fejlődésbe lendült. Kolozsvár, ahogyan a többi erdélyi civitas is a fejedelmi kincstárnak adót fizető ún. taxás városok közé tartozott. A fejedelemnek Kolozsvárhoz és Gyulafehérvárhoz hasonlóan kedves városa volt Várad, amelynek megerősítéséért ő tett talán a legtöbbet az erdélyi fejedelmek közül. Várad stratégiai helyzete miatt is különleges értéket képviselt a mindenkori hatalom számára, erődítése éppen ezért kulcsfontosságú volt. Bethlen 1614-ben megerősítette a város korábbi privilégiumait és hozzátette, hogy mivel az elmúlt háborús idők miatt a lakosság elpusztult, ezért a bevándorolt jobbágylakosság megmaradhat a városban. 1618-ban a vár körül elővédmü építésére ad engedélyt és utasítást, majd 1626-ban a kiváltságok újabb megerősítése mellett címert adományoz a városnak. Bethlen és a szász universitas konfliktusos helyzete közismert. Uralkodása kezdetén Szeben megtagadta a fejedelem és kíséretének ellátását, és tiltakozott ottani tartózkodásuk ellen az 1613-14. esztendők telén, holott tudták, a gyulafehérvári palotát és a várost is súlyos pusztulás érte, szinte lakhatatlanná vált. Ezen a télen a szász közösség szövetkezett a fejedelem ellen, az ún. „segesvári unióban", amelynek lényege az volt, hogy kimondták elkülönülésüket, privilégiumaikat a német-római szent királyoktól és császároktól és nem a magyar királyoktól eredeztették, és rendkívül ellenségesen viszonyultak nemcsak a fejedelemhez, hanem az ún. „közös haza" kérdéséhez is. 1614. február 18-án Bethlen, miután megértően viselte Nagyszeben városának ellenséges érzületét, kiköltözött a városból, az országgyűlést is Medgyesre vitte át. Két év adómentességet szavaztatott meg a városnak. Még ebben az esztendőben kísérletet tett országa rendjeinek megbékítésére, köztük a szászokkal is ki akart egyezni, miköz22 Az oklevél közölve: Oklevéltár Kolozsvár története második és harmadik kötetéhez. II. Összegyűjtötte és szerkesztette: JAKAB ELEK. Budapest, 1888. 254. p. 23 Az említett és még több más, itt nem idézett, a kereskedelmet előmozdító adománylevél szövege: uo. 254-280. p. Az említett oklevél: uo. 266-267.
