Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Oborni Teréz: A fejedelemség-kori erdélyi várostörténet kérdéseiről
hérvárról. 5 Az Erdély történetéről szóló összefoglaló munkák jobbára a régi nagy városi monográfiákban, vármegyetörténetekben feltárt ismeretanyag összegzését végezték el, és általában véve eléggé mostohán kezelték a várostörténet kérdéseit. Az erdélyi céhesipar történetének szintén meglehetősen elhanyagolt területén újabban Jeney-Tóth Annamária tanulmányai mutattak fel új eredményeket. 6 A fejedelemség-kori várostörténeti vizsgálatokhoz Kubinyi András alapvető tanulmányai adhatnak kutatási és feldolgozási mintát, valamint további segítséget jelenthet, ha Erdély középkorának kutatói új településtörténeti adatokat hoznak napvilágra és mutatnak be. Éppen ezért nagyjelentőségű Rüsz Fogarasi Enikő tanulmánya, amely a Kubinyi professzor által felállított kritériumrendszer két pontja alapján állapított meg bizonyos városi hierarchiát a középkori Erdélyben. 7 Ki kell emelni a közelmúlt várostörténeti kutatásai közül Sonkoly Gábor összefoglaló munkáját a 18. századi erdélyi városokról. 8 A szerző könyvében felteszi a kérdést, hogy fontos-e egyáltalán hangsúlyozni a városok erdélyi voltát, jelent-e összetartó erőt az erdélyiség maga, vagy inkább külön kellene vizsgálni a szász, magyar, székely városokat. E kérdésfelvetés a korábbi évszázadokra vonatkoztatva is jogosult. A középkori erdélyi városokat általában így, tehát elkülönítve vizsgálta és vizsgálja a történettudomány, ami, tekintve az akkori Erdély rendi különbségeit, teljesen indokolt. A fejedelmi korban is hangsúlyozandó lesz azonban, hogy az erdélyi városokat a középkori magyar állam kereteiben lezajlott organikus fejlődés hozta létre, ezért Magyarország más részcin létezett városokkal, településtípusokkal összevetve nyilvánvaló hasonlóságok, azonosságok mutathatók ki. Az erdélyi városok ill. települések is részei voltak a magyarországi városrendszemek ill. településhálózatnak, és valamelyest részei kellett maradjanak a fejedelmi korszakban is. Ezért is szolgálhatnak általános kiindulási és viszonyítási pontként a hazai várostörténet eddigi megállapításai az erdélyi városokra és településekre irányuló kutatások esetén. Másrészről a fejedelmi korban még mindig határozottan megfigyelhető a rendi különállás továbbélése, és ezzel párhuzamosan nyilván a települések tagolódásának, típusainak, sajátosságainak leírásakor is komolyan figyelembe kell venni a rendi hovatartozást. Mindazonáltal az új állami, közjogi keretet jelentő fejedelemség már önmagában is meghatározta a települések további 5 VEKOV KÁROLY: Gyulafehérvár központi szerepköre a középkorban és a kora újkorban. In: Erdélyi várostörténeti tanulmányok 69-96. p. (A továbbiakban: VEKOV: Gyulafehérvár.) 6 JENEY-TÓTH ANNAMÁRIA: Adalékok a céhek és iparosok szerepéhez a XVII. századi Kolozsváron. In: Kolozsvár 1000 éve. A 2000. október 13—14-én rendezett konferencia előadásai. Szerk.: DÁNÉ TIBOR KÁLMÁN - EGYED ÁKOS - SÍPOS GÁBOR - WOLF RUDOLF. Kolozsvár, 2001. 98-109. p.: JENEY-TÓTH ANNAMÁRIA: Kolozsvári céhek Bethlen Gábor korában. Történeti Tanulmányok V. 1996. [1997.1 5-20. p.; JENEY-TÓTH ANNAMÁRIA: Míves emberek a kincses Kolozsvárott. Iparostársadalom a 17. századi Kolozsváron. Kolozsvár, 2004. (Erdélyi Tudományos Füzetek 247.) A régebbi irodalomból: BINDER PÁL - KOVÁCH GÉZA: A céhes élet Erdélyben. Bukarest, 1981. 7 KUBINYI ANDRÁS: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000. (Dél-Alfóldi évszázadok 14.) (A továbbiakban: KUBINYI: Városfejlődés.) 7-50. p.; Rüsz FOGARASI ENIKŐ: Központi helyek az erdélyi középkori vármegyékben. In: Erdélyi várostörténeti tanulmányok 20-42. p. 8 SONKOLY GÁBOR: Erdély városai a XVIII-XIX. században. Budapest, 2001. (Atelier füzetek 2.)