Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - H. Németh István: A szabad királyi városi rang a kora újkorban
súlyt fektettek a katolikus tanácsosok és választott községi tagok arányának megnövelésére. 52 Összegzésként elmondhatjuk, hogy a szabad királyi státus előnyei a városok számára a 17. század végére erőteljesen lecsökkentek. Alapvető jogaik a földbirtoklásra vonatkozóan nem sérültek, de az alapvetőnek vélt harmincadmentesség a század végére mintegy elveszett, a szabad tisztújítási jog és plébánosválasztás a kamara, illetve a bécsi udvar nyomására, továbbá a kamara és később a helytartótanács tanácsosai állandó ellenőrzése miatt korlátozott volt. A városok belső vámmentessége is sok esetben csorbult, és ezek ellen csak igen nehezen és a városok összességének együttes ellenkezésérc, igen nagy anyagi áldozatok árán lehetett csak tiltakozniuk. Megkérdezhetjük tehát, miért volt fontos a városok számára a szabad királyi státus, miért harcoltak azért, hogy egyre fogyatkozó jogokért olyan nagy összegeket (több tízezer forintot) fizessenek ki önmagáért egy címért. Mindemellett hatalmas összegeket kellett kifizetniük azért, hogy földesuruk, vagy Kőszeg esetében esetleges földesuraik uralma alól szabaddá váljanak. 53 Annak ellenére, hogy a század végére számos területen megváltozott a szabad királyi városok helyzete, és kvázi királyi birtokként (Európában nem egyedülálló módon) viszonylag szoros ellenőrzés alatt álltak, a rendiségen belül ez a státus meg mindig sokkal nagyobb mozgásteret nyújtott e városoknak, mint a földesurak fennhatósága alatt álló mezővárosok jogi helyzete. Politikai lehetőségeik is jóval nagyobbak voltak, hiszen a rendi országgyűléseken részt vehettek, ott érdekeik védelmében felszólalhattak, és szavazati jogukkal a nemesi rendeknek is számolniuk kellett. A szabad királyi városok kapcsolata is jóval szorosabb volt a központi hatóságokkal, ami további jelentős előnnyel szolgált számukra. Ennek ellenére kijelenthetjük, hogy a városok politikai befolyása a nemesi rendekhez képest alacsonynak tekinthető. A magyarországi szabad királyi városok a rendi országgyűléseken saját jogaik védelmén kívül nem emelték fel hangjukat, és a rendek között a negyedik rend nem örvendett nagy közkedveltségnek sem. Ez azonban nem csupán a Magyar Királyság szabad királyi városainak jellemzője volt. Nyugat-Európa szinte összes államában ilyen viszonyok között politizáltak a városok, és befolyásuk is hasonlóan alacsony volt. Egyedüli kivételnek a hollandiai városok tekinthetők, amelyek gazdasági erejüket a parlamenten belül is érvényesítették. A nyugat-európai városok politikai befolyásának valódi fokmérője nem is a negyedik rend parlamenti befolyása volt, hanem az polgáraik gazdasági erején alapult. 54 Kijelenthetjük tehát, hogy a polgári fejlődésben nem a városok, hanem a tőkés nagypolgárság befolyása volt a döntő tényező. A kora újkorban létrejött nagypolgárság egyik sajátossága volt ugyanis, hogy már nem kötődött oly mértékben városához, mint a középkor befolyásos polgára: a megfelelő fórumokon immáron nem városa, hanem saját, általában városokon (esetenként országokon is) túlnyúló érdekeit képviselte. Magyarország városai e 52 Vö.: FELHŐ: A szabad királyi városok 258-259. p.; NÉMETH: Várospolitika 4.5. fejezet, illetve NÉMETH: A szabad királyi városok, illetve újabban Kőszeggel kapcsolatban: TÓTH: Ellenreformáció, abszolutizmus. 53 BARISKA: A szabad királyi várossá válás 93-102. p.
