Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - H. Németh István: A szabad királyi városi rang a kora újkorban

jelenhettek meg a többi város küldöttei között. Szatmárnémeti végül 1715-ben nyerte el véglegesen a szabad királyi városi rangot.

31 A kamara törekvései, miszerint minél több települést igyekeztek saját ellenőrzésük alá vonni, Korpona, Breznóbánya és Zólyom városok esetével jól szemléltethető. A három város 1602-ben vármegyéjükkel perbe keveredett. A per tárgya az volt, hogy a három település dikát fizet-e a vármegyének, vagy szabad királyi városok révén taxával tartozik a kamarának. A kamara érdekei a vitás ügyben tett ajánlásukból egyértelműen kiviláglanak. Mind a Magyar, mind pedig az Udvari Kamara úgy vélekedett, hogy privilégiumai folytán a három települést egyértelműen szabad királyi városnak kell tekinteni. Annál is inkább, mivel ha a vármegyének dikát fizetnek, akkor mindössze néhány száz forintjövedelme lesz ebből az uralkodónak, ha azonban szabad királyi városként adóznak, úgy egyrészt a kamara által megállapított (hol több, hol kevesebb) hadiadót, valamint emellett censust is kötelesek fizetni, amely összege jóval meghaladja a vármegye által beszedett dikáét. A kamara így részben pénzügyi érdekeit követve, részben hatásköre védelmében egyértelműen „peculium Coronae oder Camerguet "-ként tartotta számon mindhárom várost.

32 A szabad királyi várossá válásban nem csupán a bécsi udvarra számíthattak a jelöltek, hanem a többi szabad királyi város támogatására is.

33 Az adók és a hadi terhek mellett, amelyek a városokat financiálisán a leginkább érintették, a városok között rendi jogaikat, a szabad királyi városok privilégiumait érintő témákban tapasztalható a legszorosabb együttműködés. A városok szempontjából kulcsfontosságú volt, hogy a szabad királyi városi rangot elnyert településeket korábbi földesurukkal, vagy a tiltakozó nemességgel szemben hathatósan védjék meg. 1602-ben az Illésházy István birtokában lévő Modor mezőváros szabad királyi várossá válásakor kirobbant botrány során a királyi városhálózat minden egyes tagja a modoriak mellett állt ki, és igyekeztek számukra támogatókat szerezni.

34 Ugyanez történt 1609-ben, amikor a megválasztott modori bírót a földesúr erőszakkal távolította el helyéről. A pozsonyi tanács javaslatára a felső-magyarországi városszövetség követei útján igyekezett támogatni az elbocsátott bírót.

35 Szatmár-Németi helyzete Modornál is furcsább volt, hiszen a két város ebben az időszakban nem vált szabad királyi várossá annak ellenére, hogy 1607-től kezdve állandóan megpróbálták elismertetni a Bocskai István erdélyi fejedelem által adott kiváltságlevelüket. 1607-ben a Szatmár folyó partján elterülő két település, hivatkozva a 31 CSIZMADIA: A magyar városi jog 44^-6. p.; PÁSZTOR JÓZSEF: A szabad királyi városok szavazati joga. Szeghalom, 1935. 18-32. p.; JÁSZAY PÁL: A szabad királyi városok szavazati joga az országgyűléseken. Pest, 1843.; FRAKNÓI: A Habsburg-ház 14-22. p.; BARISKA: A szabad királyi várossá válás 59-110. p. 32 HKAHFURN72. 1602. március fol. 134-135., 141-144. Bécs, 1602. május 24. 33 NÉMETH ISTVÁN, H.: A szabad királyi városok egységes fellépéséről a kora újkorban (16-17. század). In: Soproni Szemle 56. (2002) 210-238. p. (A továbbiakban: NÉMETH: A városok egységes fellépéséről.) 34 A kassai országgyűlési követek jelentése: AMKH I. 5018/6. Pozsony, 1602. február 14., 5018/2. Pozsony, 1602. március 16. 35 AMKHI. 5323/53. Pozsony, 1609. július 23.