Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - H. Németh István: A szabad királyi városi rang a kora újkorban
királyi városok privilégiumait, és így a késmárkiakat nem vehetik be a szövetségbe, ugyanúgy - érveltek a városok jogtudó követei -, mint ahogy Nagybánya és Szatmár sem tagjai a szövetségnek, noha ezek szintén a felső-magyarországi részeken fekvő szabad királyi városnak tekinthetők. Tették ezt annak ellenére, hogy tudjuk: Szatmárnémeti csak a 18. században nyerte el e privilégiumot. 5 A középkori Magyar Királyság városaival kapcsolatban a kutatás az azonos fellebbviteli fómmhoz tartozást erős összetartó erőnek tekinti, melyhez a szabad királyi városi rang létét is köti. ' Veszélyes dolog a 16-17. századi állapotok visszavetítéséből megítélni egy-egy történeti problémát, de a kora újkori kitisztultabb közjogi állapot, valamint a jobb forrásadottságok sok esetben hozzásegíthetnek ahhoz, hogy a 15. század második felének viszonyait is jobban megérthessük. A kora újkor századaiban a városok fellebbvitele rendi hovatartozásuk tekintetében nem jelentett komoly válaszvonalat. A nemesi ülnököket mellőző tárnoki szék városait rendileg egyenrangúnak tekintették az ügyeikkel a személynöki szék elé járuló szabad királyi városokkal. Kétségtelen, hogy a tárnoki szék előtt perlekedő városok jogilag jóval nagyobb szabadságot élveztek a személynöki városoknál, hiszen a jogi fórum a budai jogot (vagy budai jogot is) használó településeket tömörítette, amelyek követei ülnökökként vettek részt a tárnoki széken. 7 A tárnoki és személynöki városok rendi egyenlőségét mutatja, hogy a felső-magyarországi városszövetség tagjai között három tárnoki (Kassa, Bártfa és Eperjes) és két személynöki várost (Lőcse, Kisszeben) tarthatunk számon. A rendileg csakis egyenrangú városokat tömörítő városszövetséggel forrásainkban csupán 1422-ben találkozunk először. Ekkor Zsigmond Fiesoléban kelt oklevelében ugyanis éppen egy lőcsei polgár adósságával kapcsolatban a szepesi prépost mellett Kassa, Lőcse, Eper4 „Ad instantiam Ablegatomm Regiae Liberae Civitatis Kes mar cens is pro incorporatione in numerum hamm quinque Regiarum Liberarum Civitatum facta per modum resolutionis decretae est: Quod quia haec quinque R. L, Civitates ab antiquo propter communes Regiarum Liberarum Civitatum Libertates peculiaribus privilegiis uniter et concatenatum essent, ideo in Us quae in specie has quinque Regias Libéras Civitates vei eorum unionem concernèrent Dominorum Kesmarcensium tanquam communiter Ablegatus admitti non posse, proutnec R. L. Civitatum Nagybanya et Szathmar (quae etiam partium Regni Hungáriáé Superiorum Civitates essent). " Archív Mesta Kosice (= AMK) Supplementum H. Mestské knihy a registre, Knihy mestskej administratívy, Vel'ká mestská kniha (Liber civitatis maior) (= III/2. pur.) 22. fol. 587. és 588. között utólag bekötve. 5 CSIZMADIA: A magyar városi jog 46. p. 6 KUBINYI ANDRÁS: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez. Különös tekintettel az 1448-1526 közti időre. In: Tanulmányok Budapest múltjából 21. (1979) 7-48. p. (A továbbiakban: KUBINYI: A városok országrendiségének), különösen 11., 20-21. p. Vö.: KUBINYI ANDRÁS: A városok az országos politikában, különös tekintettel Sopronra. In: A város térben és időben. Sopron kapcsolatrendszerének változásai. Konferencia Sopron szabad királyi város 725 évéről. Szerk.: TURBULY ÉVA. Sopron, 2002. 29-53. p. (A továbbiakban: KUBINYI: A városok az országos politikában.) 49-53. p., ill. BLAZOVICH LÁSZLÓ: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. (Dél-alföldi évszázadok 17.) 117-121. p. 7 Annak ellenérc, hogy Kubinyi András hangsúlyozza a városok fellebbvitelének fontosságát, azt önmaga is elismeri, hogy rendi szempontból egyenrangúaknak tekinthetők. KUBINYI, A városok országrendiségének 12. p. A tárnoki székre lásd: SZENTPÉTERY IMRE, IFJ.: A tárnoki ítélőszék kialakulása. In: Századok 68. (1934) 510-590. p. (A továbbiakban: SZENTPÉTERY: A tárnoki ítélőszék.)
