Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Reprodukciós felvételek - VAJDA SÁNDOR: Egy nagy hírű ház a Magyar utcában

emelt ipar sem tompította el. Különösen, ha szeretkezésben egyenrangú férfiakhoz jutottak rutinos nők. De elnézőek, nőiesen simulékonyak voltak a kevésbé jó szeretőkhöz. Erre tanították, nevelték, idomították őket. Okosságra, bölcsességre.

[...] Ami ebből az előkelő házból hiányzott, az a város olcsó, „házias”, fesztelen piroslámpás házainak maupassant-i derűje, közönségességében is kedélyessége. Előítéletek itt sem uralkodtak. Ebben a házban túlemelkedtek az osztálykülönbségeken, pontosabban a vagyonosak közötti osztálykülönbségeken. A Maison Fridában nem merültek fel faji problémák, nemzetiségi kérdések, itt nem számított a nacionalizmus, az anitszemitizmus, a filoszemitizmus, reakció és antireakció, klerikalizmus, ateizmus. Hipnotikus bűvölete, mítosza, kultusza csupán a nagy számjegyű bankjegynek volt. Ennek volt csak kutyabőre, származási előkelősége, dinasztiális történelmi tekintélye, előjoga. A készpénznek. Csekket, váltót, hitellevelet itt nem fogadtak el.

A Maison Frida-házról soha nem beszéltek lefitymálva, cinikusan viccelődve, mint a periférikus bordélyokról. Kenetesen, bizonyos tisztelettel, áj- tatos ünnepélyességgel, ejtették ki a nevét. Mert ez a város egyet mindennél fölöttébb tisztelt, szinte vallási révületben - a jómódot. Ebben a házban elsőbbsége, kivételezettsége, külön kiszolgálása, első osztályú kényelme, komfortja a vagyonnak volt. Soha nem kérdeztek senkit a származásáról. Itt az egyetlen politika a pénz volt. Gondoskodtak a kifogástalan kiszolgálásról, a vendég osztályon felüli kezeléséről, hangulatait lesték. Ha fantáziátlan volt, helyette is kitalálták a kedvteléseket, fortélyokat, leleményeket. Mert a jól kiszolgált vendég visszajön. És az üzletnek prosperálni kell. A pazarul berendezett ház arisztokrata palotának akart mutatkozni, márvány homlokzattal, sima, régies falaival. Mégis frivol, költekező-parvenü, talmi, álúri, tolakodóan újgazdag jellege volt, sok évtizedes fennállása ellenére. [... 1 Egyfajta demokrácia érvényesült a Magyar utcai házban. Arisztokraták, nagykereskedők, dzsentrik, igazgatók kötetlenül együtt lehettek. Itt nem voltak társadalmi válaszfalak. Különböző társadalmi osztályrétegződések, melyek a legfelső tízezret az életben elháríthatatlanul elválasztották egymástól - itt eltűntek. A Magyar utcai házban elmosódtak a rangkülönbségek. Lehet, hogy a devizaspekuláns előbb konzumált Yvonne-nal (a nők szeretnek itt francia neveket felvenni, mint a műlovarnők és artistanők a cirkuszban) mint a gróf. És így fattyú módon illetéktelen sóvárgásba kerültek, fűszerezve az összejövetel akaratlan paródiáját. Hallgatólagosan kénytelenek voltak tudomásul venni, lenyelve a burleszk helyzetet, suta nevetségességét. A paradox rokonosodásról halhatatlan vicceket gyártottak a pestiek, akiknek humorérzéke kimerülhetetlen. A hát életben tartott

509