Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Zoomolás - HELTAI JENŐ: Budapesti népdal

gei is. Amazok áldják a szűk szoknyát, amely takarás ürügye alatt mindent föltár, emezek utálják ezt a túl őszinte viseletét, mely kevés szépséget juttat érvényre - mert szerintük nagyon ritka a szépséges plasztika — de annál több rútságra feszíti rá a mindent kiduzzasztó leplet. De bárhogy van is, akár a rajongóknak van igazuk, akár a fogat csikorgatóknak, a budapesti tavasz-nyári utca megfigyelőjének el kell ismernie a plasztika mindenütt jelenvalóságát.

Jó dolog most férfiembernek lenni. Egy szép nő mögött jársz, tíz lépésnyire, oly tisztes távolságban, hogy nem az ujjad, de még a gondolatod hegyével sem érhetsz hozzá. És - hála a mindent levetkeztető felöltözködésnek - egy szempillantás alatt oly alaposan és részletesen ismered a nő némely szépségét, mint talán annak a nőnek a férjeura vagy a Iegmeghit- tebb barátja sem. Mert bizony sok nő a legintimebb együttlét pongyolájában is olykor kevesebbet árul el bájainak plasztikájából, mint amennyit utcai toalettje a legvadabb idegenek előtt is kidomborít. [...]

(Szilágyi Géza: Ez Pest! Budapest, 1913. 21-30.)

Budapesti népdal

HELTAI JENŐ

Budapesti szép asszonynak párja nincs, Párja nincs.

Valahány van, egytül-egyig, drága kincs, Drága kincs.

Feje búbján tornyos-bornyos frizura, Frizura,

Részletekre vásárolta az ura,

Az ura.

483