Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Zoomolás - SZILÁGYI GÉZA: Tavasszal és nyáron

hallani, hogy túlságosan sok nőnemű szépség cirógatja, simogatja, babusgatja a férfiúi szemet, amely, mégiscsak korlátolt képességű és fogyatékos szerv lévén, nem is nagyon hosszú idő múltán majdnem belefárad az élvezetek hatványozódásába.

Együgyűbb lelkek azt a hitet vallhatják, hogy Pesten bizonyos állandó mennyiségű női szépség van felhalmozva. Ennyi meg ennyi lakásra, ahogy egy förtelemben fogant kifejezés sipítja, annyi meg annyi nő „esik”; e nők közül pedig - ezt meg a statisztika affektálja - „átlagban” ennyi meg ennyi szép, annyi meg annyi rút. Ennél gyászosabb elméletet még nem szomor- kodott az ál-okoskodások között, ennél szánandóbb tévhit még nem tette nevetségessé vaksi vallóit.

Pesten a női szépség összessége nagyon egyenetlen, igen váltakozó, fölötte hullámzó tömeg. A pesti női szépség-mennyiség télen a legkisebb. Az utcán novembertől márciusig dáridózik legszemérmetlenebbül a női rútság. De aztán lassan-lassan megszaporodik a szépség-tömeg. Mennél jobban ágaskodik a tavasz, annál szerényebbé válik a nemrég még hivalkodó szépség-híjasság. Májusban végre teljes a diadal. A szépség csábító taglejtései ívelődnek, buja dallamai ölelkeznek, lakomás illatai incselkednek az utcán.

És a pesti férfiú álmélkodva kérdi: honnan csalta elő a május ezt a sok szép nőt? Hol rejtezkedtek a rútságtól színezett télen át? Vagy talán ez a sok szépség a télen még rútság volt és csak a május levegője kendőzte szépségesen kívánatossá? Avagy talán a május nem is a nőkkel tett csodát, hanem a férfiakkal és nem is a nők nemesbedtek szebbekké, hanem a májusi levegőben megfürdött férfiúi szem bűvöl az ugyanazoknak megmaradt nőkre oly gyöngéd színeket és nyájas hajlásúkat, amelyeknek rávarázsolásá- ra a téli férfiszem erélytelen és renyhe volt?

De minek a kérdéseknek ez a kegyetlen halmozása? Mire jó a megfejtések vérmes hajszolása? Vannak tények, amelyeknek okait haszontalanság keresni; vannak tények, amelyeket hálás szívvel kell a sorstól ajándékul elfogadni.

A pesti férfiú is ezúttal nem ostromoltatja meg agyvelejét dárdás miértekkel. Bűvész a május és szépséggel árasztja el az utcát. Ki fogja sunyin fürkészni, micsoda fogásokkal dolgozik a bűvész? Érjük be azzal, hogy gyönyörűséges ámulatba meríti káprázó szemünket.

480