Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Zoomolás - KASSÁK LAJOS: Egy ember élete
pénzem lesz, gondoltam, s az út szélén leültem egy padra a batyumból ebédelni.9 [...] Mit kezdjek itt magammal, a környezetemmel és az egész életemmel általában? [...] Itt mindenki testvére volt a másiknak, vagy lehet, hogy valamennyien annyira idegenek voltak egymásnak, hogy meg se látták egymást. Az emberek tekintete elveszett a füstben s a lányoknak csak a mezítelen húsa világított. [...] Az ordító meztelenség, amit láttam, nemhogy fölzaklatott volna, de le- hűtötte a vérem s inkább csak a barátjának vagy éppen a fiának éreztem magam annak a lánynak, aki mellettem ült, mint a szeretőjének.- Gyerünk, gyerünk! — ordította a kövér ember. — Lányok, mi lesz a bolttal?! A csoportok megmozdultak és lármásan, dülöngélve szállingózni kezdtek a szobából. A lányok durván káromkodtak, hogy így öltözetlenül kellett keresztüljárniok az udvaron. Nem egészen tudtam, hogy mi történik körülöttem, inkább csak sejtettem a nagy jövés-menés értelmét. [...] Déltől nem ettünk semmit, s így éhgyomorra az erős ital hamar elkábította a fejünket. Dobogtunk, kurjongattunk és összevissza beszéltünk, mintha valamennyiünket külön dróton rángattak volna, mintha valami megbolondult masina zakatolna a mellünkben. [...] A többiek legényesen összefogództak, és ordítozva, dülöngélve, talán részegebbnek is tettetve magukat, mint amilyenek voltak, a piac felé indultak, mi ketten a Vasút utcán le a cigányok felé mentünk. Alig szóltunk egymáshoz. A hideg, téli levegő kissé megtisztította a fejemet, még egyszer mindent elgondoltam, és pontosan mindent kiterveltem, mintha lopni vagy talán gyilkolni mentünk volna. [...] A ház előtt egy nagy kőfeszület állt az út szélén, rács volt körülötte, s a rácson sűrűn fölfutott az örökzöld.- Éppen ide tették, szegény Krisztus! Milyen gusztusuk van az embereknek.- Ez biztosan jelent valamit! - mondtam. - Hogy ez éppen itt áll, ennek biztosan van valami értelme. Be akartam nyitni, az ajtó nem nyílott.- Be van zárva?- Semmi, majd kinyitják - s rávertem a kilincsre. Ösztönösen dolgoztam. Annyira föl volt kergetve a vérem, hogy semmi akadályt nem éreztem magam előtt. 9 Az eddig tartó részlet a visszaemlékezésekben valójában valamivel később következik. Cs. T. 474 i
