Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Zoomolás - LUX TERKA: Beszélgetés az olvasóval
Fáni még nem tudta, hogy ő szép, egészen hamvazószerdának reggeli hét órájáig. Ekkor megtudta és ebből, természetesen, baj lett. Vagy mondjuk így: ebből lett a baj. Tiszta hideg téli reggel volt, az utcákon férfi- és nőmunkások siettek a gyárakba, újsághordó gyerekek repültek tova, tejes kocsik, postaszállító, mindenféle élelmiszerrel meg kofákkal teli kocsik robogtak jobbra-balra s a járdákon részeg muzsikus-cigányok ténferegtek hazafelé. A Kerepesi úton szellőztették a füstös kávéházakat, álmos, sápadt, piszkos gallérú pincérek dideregtek az ajtókban és lúgkőre meg a Dunára megérett perditák vánszorogtak ki egyikből-másikból. Egy-egy kocsiból úri lumpok gyűrött tetejű cilindere tűnt elő és a tisztességes úri asszonyok bomlott frizurájú fejei, amint az uruk vállára hajolva aludtak és sápadt, átéjszakázott arcuk, zsíros bőrük veszedelmesen hasonlóvá tette őket a megvetett perditákhoz. [...] A kis Schneider Fáni kopott kék szoknyában, foltos kabátban s egy három esztendős, fűzöld kalapban sietett előre. Egyedül ment, a bátyja otthon maradt, mert az este kilelte a hideg. A Kerepesi úton, amint a Népszínház elé ért, a kőrútról három fiatal ember jött ki. Különös szabású köpönyeg volt rajtuk és művészek voltak. Két piktor és egy szobrász. [... ] Mikor Fáni elment előttük, a szobrász hirtelen megállt.- Láttátok ezt? - kérdezte meglepetten. - Nem? Akkor nézzétek meg a járását, az is kárpótol valamiért. Szervusztok, én megyek utána! Azzal otthagyta társait és a leány után ment. A kis leány olyan biztosan, nyugodtan, előkelőén lépegetett a szemetes utcán, mint valami angol lady a makulátlanul tiszta parkjában. A szobrász melléje került, meg akarta szólítani, de a járása miatt nem merte. A Kossuth Lajos utca sarkán a leány vett egy óriás kiflit, csak azért, hogy szembe kerüljön a leánnyal és rámosolygott. De a leány nem reagált. Naponta mosolyogtak a szemébe férfiarcok, de a kis masamód- és házmester-lányok már tizenkét éves korukban tudják azt, amit az úri leányoknak rendesen későn magyaráznak meg, hogy a férfiaktól félni kell. [...]- Én künn lakom a ligetben, szobrász vagyok s ha eljönne egyszer hozzám az anyjával, egyedül vagy akárkivel, lemintáznám és megfizetnék érte. [...]- Egy órai ülésért két forintot adok. És a szobra ki lesz állítva a Műcsarnokban és fotográfiákat csinálnak róla. 465
