Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Alálátásos perspektíva - Júlia és a nők
Az Ursula-apácák kolostorába vitték. Mindenáron magával akarta vinni anyja ecseteit és palettáját —, egy nagy üres vásznat is, mert elhatározta, hogy valamikor, ha majd művészete megerősödik, feleleveníti rajta a képet, amit lelkében őrzött. Zúzmarás decemberi napon lépte át a klastrom hideg küszöbét. Komor, meztelen falak, üres, kongó folyosók fogadták, sivár nagy termek. Osszeszorította szívét az apácák közönye, zárkózottabb lett és gyanako- dóbb. Félt társnőitől, akik nem ismerték, akiket nem ismert - közeledésüket zavartan utasította vissza, elidegenítette őket magától. O, mennyi keserű könnyet hullatott a kopár, nagy hálóteremben, vidám kis szobájára gondolva, szép édesanyjára, amint leteszi egy pillanatra az ecsetet, hogy megölelje - az anyai szeretet édes és forró légkörére, a csókokra, amikkel elbúcsúzott tőle, mikor magára hagyta ágyacskájában. Gyóntatója, akit félénksége és vadsága meglepett, azt hitte, hogy a gyermeket rejtett bűnök tudata terheli. Kérdésekkel próbálkozott, mikre Julia nem válaszolt, mert nem is értette azokat. Kenetes szavakkal ecsetelte előtte azokat a veszélyeket, amelyek fiatal leányok lelkét megkörnyékezik: ezeket aztán a legfeketébb színekkel írta körül. Julia, ki alig beszélt eddig férfiakkal, kivéve anyjának néhány rokonát, elhitte, amit hallott és nem is gondolt rá többet. [...] Eljött a nagy szünidő. A leányok szerteszéledtek, ő maradt csak a klastrom falai között, két vagy három leánykával, akik árván maradtak, mint ő, meg egy fiatal spanyol leánnyal, akinek szülei Havannában laktak. Carmencitának hívták. Hovatovább barátság fejlődött ki közöttük. Carmencita gyöngéd, hízelgő lélek volt. Julia szomorúsága, tűnődő tekintete meghatották, fájó emlékeket keltettek benne. Egy napon megölelte és megcsókolta. Ez a gyöngéd érintés anyját juttatta eszébe. Julia ellágyult, elmosolyodott és visszaadta a csókot. [...] Carmencita két hónapot töltött szüleinél Havannában. Julia megválto- zottnak találta, mikor visszatért. Bőre megbámult, valami ámbraillat áradt belőle, szemei sötéten tüzeltek. Megsúgta Júliának, hogy férjhez adják, egy nagykövet veszi el, aki nem nagyon tetszik neki és akihez csak azért megy hozzá, hogy a zárdából szabaduljon végre. Főként amerikai barátnőiről beszélt, akik oly kecsesek és szépek. Rajongása meglepte Júliát. Ölelésében is volt valami új, valami szilaj és állhatatos szenvedély, amely szinte már feszélyezte. Utóbb ez a tűz őt is felmelegítette, úgy érezte, hogy vonzalma 724
