Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Alálátásos perspektíva - Júlia és a nők

Elnézem sokszor a fiatal, kacagó lányokat és sírásra torzul az arcom. Magam előtt látom selymes, fiatal testüket, érlelődő melegüket és sajnálom a bűnös jövőt, melynek eléje mennek.

Tiszták, mint én voltam, és megcsúnyulnak a szerelem égő tüzében. Mind elvész, mind elpusztul.

A nő hivatása elepedve vagy elhasználva pusztulni el.

Aki még tiszta, énrám nézzen és ha tud, forduljon meg egyenesnek képzelt útjáról.

Aki már elbukott, sírjon velem együtt.

Sírjunk együtt és imádkozzunk együtt...

(Budapest, Magyar Könyvkiadó, 1908)

Julia és a nők

Ez a mű mint kézirat kizárólag gyűjtők részére készült kétszáz példányban, melyek elkészülte után a szedés és a kövek megsemmisíttettek.

1888június.

Nyolc éves volt, amikor édesatyját, a zuáv-kapitányt egy arab felkelés elfojtása közben megölték. Anyjával, C-i kastélyukba költöztek akkor: az anya idejét gyermeke nevelése és a festőművészet között osztotta meg. Tehetségét, úgy látszik, atyjától örökölte, akinek vadászjelenetei és kutyaképmásai annak idején igen népszerűek voltak. Egész sereg kép maradt utána.

V asszony számára nagy lelki gyönyörűség volt felfedezni Júliában a lappangó tehetséget. Még egészen apró gyerekkorában rajongott a képekért: születésnapjára mindig festéket és ecsetet kért — a színek válogatásaiban pedig már igen korán feltűnt ízlése és hozzáértése.

A mindennapos déli sétán kívül, ami Julia testi fejlődéséhez kellett, ritkán hagyták el a házat, néhány apaági rokont meglátogatni - az anya algír nő volt, nem volt itt atyafisága. Legszebb óráikat a műteremben töltötték. Elkészült Julia arcképe: V asszonynak nem nagy fáradságába került elragadóan szép és üde gyermeket alkotni a képen, ha csak hűségre törekedett modorában. Mert elragadóan szép volt a kislány, fejlett, izmos és mégis lágy. Fekete szemei, sötét gyémántok, mintegy fénybe burkolták alakját — volt benne valami idegenszerű -, valami, ami vonz és egyben nyugtalanít.”

723